megtisztulás igényessen-szentimentálissan

 Tegyük fel, hogy ez a három nap csak a főpróba volt, az igazi suli majd hétfőn kezdődik, méghozzá úgy, hogy én megint ugyanolyan minőségben leszek az osztályközösség része, mint régen. Jó, azért annyira nem, de na, azért jobban, mint ezen a főpróbán. Például:

• néha akkor is szóbaállok az osztálytársaimmal, mikor nem vagyok rákényszerülve.  
• kimegyek a folyosóra szünetben (mert úgyis gagyi a zene)
• nem beszélem ki Sophie-t
• nem beszélek ki senki mást sem
• megelőzöm a szemöldököm görcsös rángatózását mikor meglátom Mátét Sophie-ra várva
• nem forgatom bosszúsan a szemem, mikor meglátom Sophie-t Mátéval 
• nem fojtom el a ... izé, a önmagam
• tehát ordítok, kijavítok, okoskodom, lusta leszek, fingok, röfögök, böfögök, és nem fogom vissza magam, hogy lehetőleg semmi olyat en gondoljanak rólam, ami esetleg még igaz is.

De hogy ezt elérjem, hosszú, fárasztó utat kell bejárnom.
Meg... meg is kellett tisztulnom, és a megtisztulásomat olyan tények támasztják alá, minthogy már megint botrányosan rövid (!!!!!!) a hajam, ilyen direkt idegesítő méretű a fufrum, hogy hagyni nem lehet, mert szembelóg, de elsöpörni sem, botrányosan apró a derékbőségem, és botrányosan gödrös az arcom. (Öhm?)
Regina meg botrányosan bejelentette, hogy nem jön ide ezen a hétvégén, Hannáék meg azt diskurálják fészbúkon, hogy jövő hétvégén pizsibuli, hát nagyon örvendezek, mert meg vagyok hívva, de remélem, hogy azért elhalasztják egy kicsit.
Semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek.


meghalok