Július 1., vasárnap
Elhagyott telefonok 1, súly mázsákban mérhető, alkoholegység.... nos, tegnap este hat óra és ma hajnali négy között összesen ötször lettem részeg és józanodtam ki, de még csak nem is vagyok másnapos, de ez már nem tudom, mennyit jelent, testemből kiszedett kullancsok 1, de még bennem lehet egy egész populáció, identitás-zavar: van.
Hazatértem hát Sopronból, (hoztam haza útbaigazító táblát szuvenírként) és ez furcsamód majdnem olyan eszméletlen örömmel tölt el, mint amikor Londonból tértem haza tavaly. Nagyon jó volt de még egy nap és idegösszeroppanást kapok. Harmadik (hivatalosan második) napon elfogyott az összes pénzem, mert nagyon szarul voltam de nem éreztem erőt magamban egy zarándokúthoz a spárig, úgyhogy képes voltam a fesztivál területén enyhíteni a bánatomon (800 forint egy kikúrt feles! egy darab! ja, a legfinomabb ital: fütyülős limonádé. 990 forint egy pohár, de a 30 fokban simán remek hangulatom lett tőle percek alatt.), és ezzel be is csődöltem. Ja, nem, nem teljesen mert másnap reggel emlékszem életem legfilléreskedőbb vásárlását adtam elő a spárban, de nagyon jó lecke volt, ijesztően olcsón is ki lehet jönni. Viszont rajta maradt a kártyámon 60 teljes forint, amit a lelkem mélyén iszonyúan sajnálok, de nem volt elég merszem odaállni az ablakhoz és megkérni a fiatalokat hogy szedjék le nekem azt a hatvan forintot.
A legcsodásabb élmény természetesen nem Mac Miller volt, csodás volt az is, de aztán este mindenki Punnanyra ment, engem meg az nem érdekelt mert azt bárhol meg lehet nézni, úgyhogy elmentem egyedül (hirtelen nem is tudnék olyan jó koncertet mondani, amire nem egyedül mentem..) Chase&Statusra, ami, hát, úristen. Szóval szépen besomfordáltam a nagyszínpad előtti tömegbe, de úgy jól nagyonjól be, mert ha a tömeg szélén állok akkor olyan érzésem van mindig, mintha egy szakadék szélén állnék, vagy egy ötsávos autópálya közepén, szóval nagyon kényelmetlenül, de mondjuk ha meg bemegyek, rámjön a tömegiszony, de az még mindig kevésbé zavar. Bementem, de még nem kezdődött semmi, szóval levágtam magam a földre törökülésbe, mert hát én eddig úgy gondoltam, hogy mindenki ezt csinálja, ha nincs kedve állva várakozni, de úgy tűnik nem így van, mert a körülöttem állók úgy bámultak rám mint az újszülött medvebocsra az állatkertben és azt hajtogatták, hogy "DE ARANYOOOOOOS", hátha nem értem. Majd az egyik srác két sorral előrébbről idegen nyelven figyelmezetett, hogy jobb lesz felállnom, mert kezdődik ez a csoda. Ah, az emberek ha tudnák mennyire magyar vagyok.
Más nem jut eszembe. Ja igen. Sok udvarló ami jót tett az önbizalmamnak, de ezek a boostok általában jó ha öt percig tartanak, úgyhogy semmi nem változott tulajdonképpen. Van egy nagyon kurta fehér szoknyám, amit a meleg miatt fel bátorkodtam venni, de életem legkínosabb útja volt amaz reggel le a sparba és vissza, viszont este kifizetődött a kínom, mert üldögéltem a lépcsőn, mellettem ül két szemrevaló fiatalember, majd az egyik rám rivall: - KÉRSZ CIGIT?
- Aha!! Kösz.
- TÉGED LÁTTUNK ÁM REGGEL A SPARBAN! FEHÉR SZOKNYA IGAZ? HMMMMMMMMMMM.
Némi társalgás után megállapodtunk, hogy együtt megyünk arra az istenien fos skrillexre, de soha többé nem bukkantak fel. Nem baj, úgysem voltam egészen normális, ezért élveztem olyan nagyon a gyönyörű skrillex hangversenyt végül is a magam osztálytársaival, majd borzadtam el a dologtól a kijózanodás iszonyatos perceiben. Egyébként azon tűnődtem utána, hogy vajon akik akkor nem a nagyszínpadnál voltak, micsoda hipsterek, vagy micsoda józan emberek lehettek, és hogy ami nem a nagyszínpad volt, az a helyszín milyen szinten konghatott az ürességtől. Mondjuk én is eljöttem hamarabb, de én a sátramba mentem elszégyellni magam, szóval nem adhatom meg magamnak a választ.
A legcsodásabb élmény természetesen nem Mac Miller volt, csodás volt az is, de aztán este mindenki Punnanyra ment, engem meg az nem érdekelt mert azt bárhol meg lehet nézni, úgyhogy elmentem egyedül (hirtelen nem is tudnék olyan jó koncertet mondani, amire nem egyedül mentem..) Chase&Statusra, ami, hát, úristen. Szóval szépen besomfordáltam a nagyszínpad előtti tömegbe, de úgy jól nagyonjól be, mert ha a tömeg szélén állok akkor olyan érzésem van mindig, mintha egy szakadék szélén állnék, vagy egy ötsávos autópálya közepén, szóval nagyon kényelmetlenül, de mondjuk ha meg bemegyek, rámjön a tömegiszony, de az még mindig kevésbé zavar. Bementem, de még nem kezdődött semmi, szóval levágtam magam a földre törökülésbe, mert hát én eddig úgy gondoltam, hogy mindenki ezt csinálja, ha nincs kedve állva várakozni, de úgy tűnik nem így van, mert a körülöttem állók úgy bámultak rám mint az újszülött medvebocsra az állatkertben és azt hajtogatták, hogy "DE ARANYOOOOOOS", hátha nem értem. Majd az egyik srác két sorral előrébbről idegen nyelven figyelmezetett, hogy jobb lesz felállnom, mert kezdődik ez a csoda. Ah, az emberek ha tudnák mennyire magyar vagyok.
Más nem jut eszembe. Ja igen. Sok udvarló ami jót tett az önbizalmamnak, de ezek a boostok általában jó ha öt percig tartanak, úgyhogy semmi nem változott tulajdonképpen. Van egy nagyon kurta fehér szoknyám, amit a meleg miatt fel bátorkodtam venni, de életem legkínosabb útja volt amaz reggel le a sparba és vissza, viszont este kifizetődött a kínom, mert üldögéltem a lépcsőn, mellettem ül két szemrevaló fiatalember, majd az egyik rám rivall: - KÉRSZ CIGIT?
- Aha!! Kösz.
- TÉGED LÁTTUNK ÁM REGGEL A SPARBAN! FEHÉR SZOKNYA IGAZ? HMMMMMMMMMMM.
Némi társalgás után megállapodtunk, hogy együtt megyünk arra az istenien fos skrillexre, de soha többé nem bukkantak fel. Nem baj, úgysem voltam egészen normális, ezért élveztem olyan nagyon a gyönyörű skrillex hangversenyt végül is a magam osztálytársaival, majd borzadtam el a dologtól a kijózanodás iszonyatos perceiben. Egyébként azon tűnődtem utána, hogy vajon akik akkor nem a nagyszínpadnál voltak, micsoda hipsterek, vagy micsoda józan emberek lehettek, és hogy ami nem a nagyszínpad volt, az a helyszín milyen szinten konghatott az ürességtől. Mondjuk én is eljöttem hamarabb, de én a sátramba mentem elszégyellni magam, szóval nem adhatom meg magamnak a választ.
Katy B, jaj. Majdnem szétszakadt a lelkem, majdnem meghaltam bánatomban, hogy nem mehetek Katy B-re, mert ott kell várnom a másik színpad előtt ha látni akarom Mac Millert. Sosem bocsátom meg magamnak, istenem a Loudert élőben, istenem, 15 percet láttam ebből a gyönyörű asszonyból csupán. Oh.
Na. Szóval remek volt. Remek volt a Magashegyi, Bori, az Akkezdet Phiai, Mac Miller, Chase&Status, Katy B is öt percig, az az egy Snow Patrol szám amire odaértem, meg minden, amire nem emlékszem, vagy nem tudtam, mit látok éppen.
A szomszéd sátorban egy Óbudais fiatalember lakott. iszonyú aprócska a világ. Most pedig egy évig nem akarok se sátrazni (ja, hogy szerdán már megyek is?), se fesztiválra menni, ez nekem nagyon megterhelő volt, de éljen jövőre!
Na. Szóval remek volt. Remek volt a Magashegyi, Bori, az Akkezdet Phiai, Mac Miller, Chase&Status, Katy B is öt percig, az az egy Snow Patrol szám amire odaértem, meg minden, amire nem emlékszem, vagy nem tudtam, mit látok éppen.
A szomszéd sátorban egy Óbudais fiatalember lakott. iszonyú aprócska a világ. Most pedig egy évig nem akarok se sátrazni (ja, hogy szerdán már megyek is?), se fesztiválra menni, ez nekem nagyon megterhelő volt, de éljen jövőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése