Sweep

Újabb Blue Foundation szám, amibe szerelmes vagyok.
Hatkor jöttem meg Regiéktől. Ők hoztak haza. Attól függetlenül, hogy most "csak" fél egyig bírtuk (a múltkor hajnali négyig beszélgettünk egyfolytában, tehát ez a fél egy nagyon rossz teljesítmény, de vegyük figyelembe, hogy sulinapon mentem) nagyon elhallgattunk a nap végére.. De egyébként rengeteget röhögtünk, tenyérből jósoltunk ( -"áá! Értem már, akkor ketté fog vágni!") videókat néztünk, ettünk ittunk és beszéltünk. Ja, és írtuk a diddlinás füzetbe a vicceseket. Hamarosan újat kell szereznünk, mert ez kezd betelni a hülyeségeinkkel.
És este kimentünk a temetőhöz, ami természetesen már zárva volt, de legalább sétáltunk egyet. És jót beszélgettünk. Nem volt olyan bensőséges beszélgetés, amire még múlt hétvégén vágytam, de nem is baj, mert most már nem vágytam rá annyira, meg mondtam is, hogy nagyon gyorsan el tudnak avulni a dolgok... No mindegy.

Most suliba szeretnék menni, utálom, hogy holnap még csak vasárnap. Habár lesz mit csinálnom, mint például búcsút venni a nyolcadikosoktól, vagy elolvasni a Büszkeség és Balítéletet... Bár asszem ez eszembe sem fog jutni, mert inkább Jane Eyre-t olvasok, vagy elkezdem a Burok címűt, esetleg a csodálatos Twilightos kulisszatitkost, amit a kedves keresztanya adott nekem.
Jaj! Jut eszembe: Regina megpróbálja tollal kiszúrni a szemét. Én meg reagálok. - "Tedd le azt! Vidd onnan! Az én gyermekeim keresztanyja márpedig nem lesz vak!" - "Már az."
Egyébként nagyon örültem ennek a könyvnek. :D

Továbbírom Pruedence Aurora Bilthrow kis történetét.