"He really wanted to feel what is it like to be an onion. "

Kimentünk velük a reptérre ölelkezni körülbelül háromnegyed órát, meg ölelkezni, meg ölelkezni, meg ölelkezni, meg bőgni.
Istenem, de hogy lehet három nap alatt így megszeretni az embereket?
Jopi olyan aranyos. Hússzor búcsúzott el utoljára (ennek pedig az volt a folyománya, hogy Jázmin kőbányáig siránkozott, hogy milyen jó Jopiszaga van). Úgy elfogadnám otthonra, folyamatosan olyan szövegei voltak, hogy ő valójában egy hagyma/nindzsa/aranyhal, miközben olyan fejeket vágott, mint egy rajzfilmhős. Jopi a fizika felett áll.
Annyira szívesen részletezném, hogy mi minden történt még az álléban, hogy vettünk ugyanolyan pólót, meg hogy elvesztettük egymást, és hogy aztán a buszon még egy csomó mindent tanultunk egymástól, Jopi finn reggaet mutatott Minnek, Min meg PASO-t Jopinak, hogy végre rájöttem, kire emlékeztet Ina rettenetesen, meg... még ezer dolog, de az a helyzet, hogy rohadtul nincs kedvem valamiért. Én meg pont a blogolást unom, és a naplóírást imádom, mert új naplót kezdtem, aminek jó illata van, és mindent leírok bele (XD), nem ilyen szarságokat, mint a régibe.

Nem mi, hanem MI VAN!?
Tényleg, azt meg el is felejtettem mesélni, hogy csütörtökön voltunk Minnel az akusztikban, marha jó volt, annyira jó volt, hogy nagyon. És íííímádom a Petőfi rádió, én abba fogok lenni már három éve, ha megnövök.

Ááááá!!!
Kea♥Mirva♥Mirka♥Nia♥Anna♥Julia
Ja, és amúgy a harmadik iker Joa volt (a kicsi szőke fiú).

suomi - a változatosság kedvéért

Elkezdtem hallgatni ezt a van sztep klózört, ha már így kiraktam, és hirtelen úgy gondoltam, hogy lesz kedvem Finnországról ömlengeni, mivel ez a csodálatos zene minden gondomat s bajomat elfeledteti velem, és eszembe juttatja, milyen jó a balti tengeren óriáskompozgatni, de most végül is rájöttem, hogy annyira nincs kedvem hozzá. Csak a szokásos. Már csak tizenöt... nem. Májusig mennyi van? Egy... Most van tizedike? Akkor azt nem számítom bele, mert február ilyen gagyi hónap, szóval akkor három, igen, az tizenöt, ja!! Tehát, tizenöt hónap van hátra. ... Utána nyugodtan meg lehet lincselni, el lehet gázolni, metró alá lehet lökni, de kérem, hogy ezt a tizenöt hónapot bírjuk még ki. Most pedig - mivel egy kicsit sem vagyok megszállott- leírom, milyen is lesz szerintem ez a 13 nap jövő májusban. Óde kiráááály!!! Tizenöt hónap múlva megint repülhetek. Nahát. Végre. Aztán megint három év szünet, mi? -.- Na.
  Május. Süt a nap, mindenki érzi, hogy nemsokára idegesítően meleg lesz. Sok jútút hallgatunk, meg amézinget madonnától, the testet chemical brotherstől, meg az aktuális alterszarainkat, bár ki tudja, mi lesz, ha én akkorra már bershka-kurva leszek, akkor esmee denters fog alterszarnak számítani.

Na mindegy, tehát: első nap

  Jázminék visznek majd ki a reptérre, ami nem valószínű, tehát apukám visz majd ki. Mivel a piros bőröndömben nem fogok elférni, addigra megveszem magamnak azt a világosszöld, törhetetlen műanyag számszonájtot, amire úgy vágyom egy jó ideje, és az lesz nálam, meg a mikiegeres táskám kézipoggyásznak. Azt saját készítésű szendviccsel, spenótos békrollsszal, és a hagyomány kedvéért olyan kedböri karamellel rakom majd tele, mert három évvel ezelőtt a kompon egy olyan húzta ki az utolsó tejfogamat. (Most megint kifogja XD) A parkoló tökre tele lesz velünk, mármint az akkor már ex-iskolatársaimmal és a teljes rokonságukkal, mert ugye ahhoz mindenkinek el kell jönnie, hogy felüljél egy repülőgépre. Aztán odabent az átriumban vagy mi is az, pont ugyanaz fog lejátszódni, mint három éve, hogy én elkezdek enni, erre Johanna néni kitalálja, hogy menjünk csekkolni, én meg pánikba esem is kidobom a táplálékomat. A változtatás csak annyi, hogy a kis osztálytársaimmal jól megbámuljuk egymást. Kiből mi lett. Eszterből megszállott énekes, Timiből nemtom, Timi nem fog változni, Jázmin bershkakurva mert a bershka mellé fog iskolába járni, Luca ilyen szoknyás feketekörmű izé, művész, fényképezőgéppel a nyakában, Kamilla nem tudom hova fog menni, szóval nem tudom, de gondolom ilyen pamutsapkás szivárványlány, és akkor mi leszünk a vad banda, a nagyok, akik egyenrangúak Nikkecskével, Johanna nénivel, meg a többiekkel. Csekkolás után két órát ücsörgünk a tranzitban, én majd azon vacillálok, hogy megvegyem-e angolul a Bridget Jonest az újságárusnál, aztán nem veszem meg, mert nem fogad el kredit kárdot, mert én ilyen menő leszek, hogy kredit kárddal járok majd mindenhova (és jól el is hagyom mindenhol, hogy naponta kelljen letiltatni.) Ezalatt Eszter elszántan próbál majd engem rávenni arra, hogy meséljek, milyen a suli, én meg már most tudom, hogy állati bunkó leszek, és annak ellenére, hogy nagyon örülök majd mindennek és mindenkinek, meg sem próbálok majd normálisan válaszolni. Ez azért lesz igy, mert akkor már lesz barátom, és rettenetesen fogok félni, hogy jól fogja magát érezni a távollétemben. A többiek arra lesznek kíváncsiak, hogy milyen az én fantasztikus franciatudásom, és arra sem próbálok majd meg normálisan felelni, hanem zaklatom a barátomat inkább.
 Az ablaknál fogok ülni, mellettem Min, mellette Eszter. Felszállásnál bedugul majd a fülem, aztán sípol tíz percig. Idegbajt kapok. Odafent rendelni fogok egy olyan dobozos szprájtot. Ez is a hagyomány. Jázmin meg venni fog egy wizz aires kulcstartót, amit aztán rám hagy. Süllyedéskor pedig megsüketülök a jobb fülemre, de legalább nem fáj és nem sípol majd. Viszont majd csak Stockholmban, a kikötőben tér vissza a hallásom.
Izé. A hajón nem fogunk csinálni semmit, Eszter és Kamilla megvitatják, hogy milyen jó énekelni, aztán elkezdjük enni a kedbörimet, ami kitépi valamelyikünk fogát. Ezután mindenki lázas fényképmutogatásba kezd az új szupertelefonján (természetesen mindnégyünknek olyan lesz) az új szuperbarátnőiről, és szuperbojfrendjéről, akiről meg is feledkezik, amint felfedezi, hogy nincs térerő, és nem is lesz helsinkiig.
Ez volt az első nap, de csak mert fáj a vállam, és most tudtam meg, hogy holnap témazárót írok. Majd jövök a második nappal. :D

lift me up

szeretem az északiakat! szeretem északot. észak jó hely; ott hideg van. nincs meleg. A meleg egy szar, mert a melegben izzadok, és összegöndörödik a hajam. Csak az a jó, hogy lehet bő ruhákat hordani, amik aranyosak és helyesek, meg minden.
Először Röyksopp, aztán Blue Foundation.
Előbb húsgolyó, aztán halacska.
Hát, én Finnországba akarok menni. Ha jövőre megint nem megyünk, meghalok. Mostmár tudnék kommunikálni a kedves, aranyos, figyelmes, (az egész elhanyagolható, hogy HIHETETLENÜL HELYES) északi fúkkal, akik mondjuk nagy valószínűséggel nem viszonoznák az érdeklődésemet, de reménykedni szabad.
És valójában csak kamatoztatni szeretném a nyelvtudásomat. na . :D

És örömmel jelezném magamnak, hogy túlléptem valakin. :)
De azért nem iszom a medve bőrére. Mert van, amit még mindig akarok. Na de mindegy. Ünnepélyesen átadom holnap valakinek a blogom címét.