"He really wanted to feel what is it like to be an onion. "

Kimentünk velük a reptérre ölelkezni körülbelül háromnegyed órát, meg ölelkezni, meg ölelkezni, meg ölelkezni, meg bőgni.
Istenem, de hogy lehet három nap alatt így megszeretni az embereket?
Jopi olyan aranyos. Hússzor búcsúzott el utoljára (ennek pedig az volt a folyománya, hogy Jázmin kőbányáig siránkozott, hogy milyen jó Jopiszaga van). Úgy elfogadnám otthonra, folyamatosan olyan szövegei voltak, hogy ő valójában egy hagyma/nindzsa/aranyhal, miközben olyan fejeket vágott, mint egy rajzfilmhős. Jopi a fizika felett áll.
Annyira szívesen részletezném, hogy mi minden történt még az álléban, hogy vettünk ugyanolyan pólót, meg hogy elvesztettük egymást, és hogy aztán a buszon még egy csomó mindent tanultunk egymástól, Jopi finn reggaet mutatott Minnek, Min meg PASO-t Jopinak, hogy végre rájöttem, kire emlékeztet Ina rettenetesen, meg... még ezer dolog, de az a helyzet, hogy rohadtul nincs kedvem valamiért. Én meg pont a blogolást unom, és a naplóírást imádom, mert új naplót kezdtem, aminek jó illata van, és mindent leírok bele (XD), nem ilyen szarságokat, mint a régibe.

Nem mi, hanem MI VAN!?
Tényleg, azt meg el is felejtettem mesélni, hogy csütörtökön voltunk Minnel az akusztikban, marha jó volt, annyira jó volt, hogy nagyon. És íííímádom a Petőfi rádió, én abba fogok lenni már három éve, ha megnövök.

Ááááá!!!
Kea♥Mirva♥Mirka♥Nia♥Anna♥Julia
Ja, és amúgy a harmadik iker Joa volt (a kicsi szőke fiú).