nem tudok kiötleni egy darab szellemes címet sem

  Őm, egy kis utalás arra, hogy a korosztályos átlagtól eltér a kulturális életem (de csak mert lassan én sem vagyok biztos ebben).
Pénteken, a vonaton fejeztem be életem első krimijét, ami Agatha Christie A fogorvos széke című műve volt, és nnnnaaaaagyon tetszett, a vége-közepe felé már egészen belejöttem az izgulásba és a gondolkodásba meg a kombinálásba, egyetlen baj volt, hogy a végén nem fogtam fel a cipős dolgot, ami pedig elég fontos lett volna, de mindegy, mert úgyis elolvasom megint.
El szeretném olvasni a Csintalan Istenek című könyvet, ami a görög istenekről szól, de ami a lényeg, hogy ma, Londonban, egy bérházban. Valamiért rettenetesen vonzanak azok a történetek, amik több ember életét írják le, egy bérházban játszódnak és maiak. A görög istenes dolog meg elég időszerű, mert pénteken én leszek Eris, a viszály istennője, és ez nagyon kedvemre való.
 Erről meg eszembe jut, hogy írok egy történetet, ami úgy néz ki, hogy három lány meséli, és mindegyik fejezetben másik, és igyekszem, hogy tényleg látsszon a különbség, egyelőre mindhárom ugyanúgy fogalmaz, de mindegy. Csak az bosszantott fel, hogy elolvastam az egymás szemébent, ami szintén így épült fel, hogy elmesélt egy nap Attila majd pedig Tamara szemszögéből. (Még mindig Attila jobb, mert ő valódi, olyan lány viszont egyszerűen nincs, mint Tamara.) De mindegy, ettől függetlenül írom, és az az érdekesség, hogy nagyon magyar, nagyon 14 éves és nagyon budapesti. Úgy próbálok leírni minden teret, helyet, buszt és embert, ahogy én látom. A három lány közt van egy Lili, aki az én szobámban él, ül az ablakban és nyitott szemmel álmodja magát egy helyre, ahol mindene megvan, amire vágyik, ahelyett, hogy tenne valamit, ergo én vagyok, egy Noa (ez ugye egy rettentő valószínű név, de nem tudok neki másikat adni), akit már nagyon régen kitaláltam, ő a lecsúszott nemes, és van egy "Cecília", aki Cecilynek hívatja magát, meg Cecile-nek, úgy gondolja, hogy angolul, sok szívecskével írni menő, amikor bemegy a bershkába, akkor nem kell nézegetnie az árcédulát, sok ribancos fotót készít magáról, van egy idétlen pincsikutyája, de ő is ember.
A lényeg az, hogy ők végül is összebarátkoznak, és megtanulnak örülni maguknak, meg egy kicsit jobban értékelni az őket körülvevő dolgokat, mint előtte. Meg elérni azt, amit akarnak. (Normális szülőket, normális barátokat, normális életet.)
Kate nash új cédéje fannnnnnnnnnnntasztikus. Biztos mondtam már.
A mozikban nem tudom, miért nem adnak mostanában semmi nézhetőt, de már épp ideje lenne, mivelhogy hónapok óta nem láttam semmi újat. A Bridget Jonest nézem szarrá, a hősöket már unom, de még befejezem, valaki, akinek van, az meg nyugodtan megdobhat így jártam anyátokkal és family guy részekkel ( az előbbi csak feliratosan jó :D )
Jövő pénteken visszakapom a Stravinsky CD-met (ki nem találná senki, hogy kinél van.. ), úgyhogy ausztriába menet azt fogom hallgatni, ha nem lesz filmem, amit nézhetnénk. Deeee úgyis veszek valami gagyiságot.

Ja. És el akarom olvasni a csokoládét és a parfümöt is. De ugye, hogy elképesztően jó a parfüm zenéje? Aaaaahh.