Later On.

.....?

JA!
Elöször a raindropst tessék elolvasni, hogy kellőképp össze legyenek zavarodva. 
Ő. Első nap buszoztunk. Nagyon bosszantott, hogy a határ előtt váratlanul lekanyarodtunk valami mellékútra az autópályáról, és mentünk vagy egy órát még anélkül, hogy átléptükgurultuk volna a határt. Aztán egyszercsak a hegyek közt voltunk, kábé kétezer méter magasan. Aztán lepakoltunk a - véleményem szerint - állatira jó házban, mindenki ótvarnak tartotta, de én kábé öt perc után "majd ha hazajövünk"-ként utaltam a szövegemben a házunkra. Hazaérés és lepakolás után, ha jól emlékszem Hallstattba mentünk, de biztos, hogy nem emlékszem jól, mindegy, a lényeg, hogy Hallstatton be kell szarni, annyira szép és régi, csak hogy költői és hatásos legyek. Mondjuk volt egy szvsz elég morbid kis dolog ott, a lábszárház (csontház), ahol - nehogy meglepődjenek - a valahai temetőlakók koponyáit tárolták. De amúgy... jó volt. Az idő meg jó szaros. A hajam is jó szaros, ugye, probléma numero egy, de Kamilla fantasztikus hajvasalójának segítségével még ezt is képesek voltunk megoldani. Wá. Rohadtul jól szolgált szegény hajvasaló.
Ezen a napon ismertük meg Norbtsut is, NAAAAAAAAA, hehehe, akinek olyan feje volt, mint egy őrült mókusnak, így aztán megkapta tőlem a Mókus álnevet, amit aztán mindenki előszeretettel alkalmazott mindenre és mindenkire tekintet nélkül arra, hogy a Mókus név keletkezésének komoly történelmi háttere van. Min elkezdte lájkolni Mókust. Lájkolta másfél napig, aztán megutálta. Mert Norbtsu amúgy egy hülye picsa, vicces, de gyökér, és egy ribanc.
Hétfőn voltunk először suliban, és szerintem Hallstattban is, de mindegy.

Andrea taglalja az emberi jellegzőkülsöségesjegyeket németül. - X-beine. (Mutatja is.)
Én: - HŰ! IKSZBÁJNÉM VAN!
Min: - ... Nekem is.

Kedden Jázmin becsiccsentett, és előadta pontosan azt, amit én még Akalin. Egyszerre bőgött és nevetett, majd kijelentette, hogy egyszerre sírt és bőgött. Tök ugyanezt csináltam én is. Ja, meg első nap a suliban volt az, hogy le kellett írni a nevünket, és akkor minden betűhöz kapcsolni egy ránk jellemző szót, pl. LAURA, L wie lesen, A wie anrufen, aztán mikor enyhén illuminált állapotban feküdtünk az ágyunkon, hatalmasakat vihogtunk, azt találtuk a humor netovábbjának, hogy JÁZMIN, Á wie ánusz, U wie ujjazás - "De.... neked nincs is U a nevedben." "....Tényleg." (Hiénavihogás)

Én Ákosnak másnap: - Fú basszus, képzeld el, tegnap annyira hülyék voltunk, olyanokon röhögtünk, hogy...
Ákos: - Ujjazás. Hallatszott. Éva néni be is jött, hogy mit csinálunk.

 Amúgy.
Tamás: - Es ist punkt eight.

Misi: - Ezt?
Ákos: - Nem, .... A nénikédet. (A vessző a hangsúly felvitelét hivatott mmm.... szemléltetni.)

Máté: - Te kinek szurkolsz?
Ákos: - Anyádnak.

Rövid előmagyarázat, bár szerintem így sem lesz vicces, bár utána mi meghaltunk a röhögéstől: Misinek ilyen Pán Péter szerű pizsamagatyája volt, ami minden részletet kiemelt, ő pedig egyáltalán nem érezte magát kínosan.
Melinda: - Misi itt van?
Ákos: - Igen, ... BigDickkel együtt.

Jaj! És ezen a napon voltunk valami faszobros műhelyben is, bár én be sem mentem, annyira nem voltam hajlandó magamba szívni a látnivalókat. Amúgy nem szoktam ilyen hülye lenni, sőt, pont azon gondolkodtam, hogy a negyvenfős csoportból kábé én vagyok az egyetlen, aki érzékeli a hegyi és a városi levegő közti különbséget, és aki minden második percben összeszarja magát a hegyek és a fák és a havasi legelők látványától, de ezek a hülye faszobrok tényleg nem érdekeltek. Helyette csináltam portfóliót Tominak. Aztán Máténak is akartam, csak nem nézett ide, ezért aztán meg kellett erőszakolnunk.
Tamás: a kamera felé mutat - Nézd, Máté, ott van egy vár a hegy tetején, csak a buzik nem látják.

Este szerintem snapiztunk is. Nem. Hogy volt? Most Kedd estét írok, ugye? Akkor nem snapiztunk.
A snapi egyébként a párnacsatát takarja, csak ez fáj, mert koedukált :D A nevét pedig a Schnappi, das kleine krokodil című dalocska után kapta, ami a snapizás alatt zenei aláfestésként szolgált.

Tamás: - Snapizzunk!... Téglával.
Hú, most olvasom, hogy St. Wolfgangban voltunk kedden, igen, az egy nagyon szép tavat és egy nagyon szép várost foglal magában, meg a szabad órát, amikor is mi Jázminnal beültünk egy kávézóba, és egy órán keresztül fogyasztottuk a rendelésünket. Meg beszélgettünk. Jaj. Jázmin, úgy szeretlek.
 Itt még amúgy úgy volt, hogy észrevettük azt az apróságot, hogy Ákos lájkolja Mincsit, Mincsi meg frissen utálta meg Norbcsit, de ettől függetlenül nagyon kedvelte Ákost, pont olyan tesósan, mint én, csak én akkor még úgy gondoltam, hogy esetleg még ölelgetősen is szeretem, ez az egész meg így pont olyan, mint valami szappanopera, de a lényeg az, hogy... szappanopera volt.
Na, és este meg üvegeztünk Mátéval (XD), és én megkérdeztem, hogy ha buzi lenne és választania kéne Ákos és Szabó közt, melyiket választaná. De csak nem akart válaszolni.

Én: - Jaj, de figyelj már, itt van két igazán jóképű férfiú...
Tamás (Ákosnak) - Ezzel azt akarta mondani, hogy bejössz neki.
Ákos: - Te.
Tomi: - Szerintem te.
Ákos: - Szerintem meg te.

Hát ez jó cink volt, na. Szerencsére Terminátor épp benyitott, hogy elküldjön minket a francba aludni. Nem zavarta a sörösüveg a földön.

Szerdán eszkimómókusnak lettem nyilvánítva Norbtsi által.
Tamás meg mesélt Dorkáról, aki a húga, és régen együtt balettoztunk.
 - ...Meg amikor elkezdett gecizni. Kérdezem tőle, te tudod, mi az? Erre ő: Jó, Tomi, haaaaaggyálmááár! Aztán egyszer megint megkérdeztem, mire: FÚÚÚJ TE NORMÁÁÁLIS VAAAGY? Annyira hülye húgom van.

Este megnéztük a Spárta a köbönt. Szemüveg nélkül természetesen, hát nem azért van, hogy hordjam.
Én: - Az ott mi a kezében?
Ákos: - Az aranyere.
Én: - Ja? 

Csütörtök. Ő... nem tudom, hol voltunk, de azt elfelejtettem megjegyezni, hogy szinte minden este kimentünk egy ilyen játszótérre, ami állatira nem olyan volt, mint egy magyar játszótér, szóval továbbra is külföldön éreztem magam. Nagyon helyesen. Okos Laura. Mert Erdélyben például nem is mindig éreztem magamat külföldön, nagyon helyesen, okos Laura.

Ákos: - Ó, már megint ezek a KURRVA LOVAK!

Fent a szobában, amit már írtam, hogy a hetedikes lányok kitárgyalták a magánéletemet, még az történt, hogy. Jaj. Szép magyar beszéd. Tehát felmentünk, és akkor.
Barbi: - De ti most jártok, ugye?
Én, Tomi: - ... NEM!
Barbi: - De miért nem?
Én: - Mert miért járnánk?
Barbi: - Mert... szerelmesek vagytok! ... De hát... smároltatok, nem?
Adri: - Igen, a ház mögött!
-.-" Hát ez tényleg eléggé vicces volt. -.- De nem mondom, hogy annyira nagyon rossz. Hehehe. Ikszdé.

Ja! Voltunk egy sóbányában, ahol a gyerekeke a fényt fényképezték vakuval, majdnem megfagytam, és Mókussal rosszalkodtam. Ennyire emlékszem. Ez volt az utolsó sulinap.

Min: - Die Österreicher begrüßen sich gern mit...
Én (halkan): - Carpe Diem. carpe Diem. Carpe Diem.
Min: - Carpe Diem... ?!

Bocsi. :D Lávcsi van.

Őm... ezt követően nem nyúltam a naplómhoz.  
Szóval csak a halvány emlékekre támaszkodhatunk, melyek szerint... már leírtam, ugye? Igen. Hát akkor ennyi.
 Nagyon jó volt. Visszamennék.
Mókus: - Hallod, Ákos, letörtem a lábát!!
Ákos: - Kiét?
Mókus: - A Taylorét.
Tomi (Taylor): - A Taylorét, az geci, letépte a lábam.