- ...és én amúgy már megszerettem kontaktlencsében.
- Jaj, ja, igen, hát akartam én kérdezni, hogy hova tette a szemüvegét, csak hát aztán elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni tőle, szóval ennyi.
Itt volt Reginaaaa, és azt csináltuk, hogy az első három vagy mennyi órában én még mindig depressziós voltam, de aztán magamhoz tértem, és fel is kerekedtünk, hogy megtegyük a szokásos esti sétánkat, hogy majd jól alhassunk.
Anyukám a következő üzenetet hozta, amikor éppen két perce megérkezett ide: - "Hoztam neked pompost."
De hagyjatok már békén, emberek? Hát mindenki összeesküszik ellenem? Miért tudok én mindent előre? Én előre tudtam, hogy a Regina nem foja elhozni a törölközőjét, és azt is előre tudtam, hogy ... már elfelejtettem, mit, de ég valamit előre tudtam, most meg jön anyukám a pompossal, hááát...
Na, és az esti sétánkon az történt, hogy elmentünk a hatodik kerületbe, hogy megnézzünk mindent, amit akarunk, és otthon érezzük magunkat. És az oktogonig (de annak mi a baja?) közlekedő hatossal el is mentünk, és a kis kombínón az történt, hogy egy csapat legény szállta meg a járművet, akik pénzt gyűjtöttek a legénybúcsújukra, fotózkodtak, és puszit adtak az embereknek. És én is adományoztam ezeknek kemény húsz forintot. És kaptam érte csókot az orcámra. És igazán nagyon jó volt, és igazán nagyon örülök neki, hogy amikor Reginával felkerekedünk, mindig történik velünk valami, ami mindig csak olyan emberekkel szokott megtörténni, amilyenek mi nem is vagyunk. Szóval, amik mindig valaki mással történnek, meg, és valaki másnak mindig olyan érdekes történetei vannak, úgy látszik, most már mi is valaki mások lettünk. (Ugye, férfinak nézik, le akarják smárolni, észrevétlenül megmássza a gellért-hegyet, vagy egy csöves figyelmezteti, hogy ha mezítláb kel át a kosztolányi dezső téren, akkor igazán fájni fog a lába, és még koszos is lesz.)
Szóval, ma, a buszon meg is beszéltük, mikor mentünk a hülye futafokra, hogy ezek a legények most ébredeznek, és egy tigrist találnak a fürdőszobában, meg egy csecsemőt a szekrényben, vagy mi volt az.
Megnéztük a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, és nagyon jó volt az is, mert melegség árasztotta el a kis lelkemet, ahogy felnéztem az épületre, és máris a második otthonomnak tekintettem. Én, én beszarok, ha nem vesznek fel oda, de úgyis felvesznek, csak akkor nem, ha holnap megint melankóliába zuhanok, és úgy is maradok örörkre, mert akkor gondolom egy hét után nekiesek majd az ereimnek egy kanállal.
Ezt a kis f.u.c.k. me-t (tudom ám, hogy nem ez a címe, de én nagyon vicces vagyok most, meg nagyon büszke a kiváló angoltudásomra, hogy már szóvicceket is gyárthatok, de amúgy ma britain's got talenetöt néztünk Reginával, és a második videó után egyszerre kezdtünk el [illetve én is elkezdtem volna, de meg lettem előzve, ezért csak helyeseltem] hüledezni, hogy tök félelemetes, hogy értjük amit beszélnek) hallgatom, és folyton Detti jut eszembe.
És, amikor sétáltunk felfelé az andrássyn, nekem végig az ment a fejemben, hogy "jöhec mehec, de olyan raj, mint Rajhona Ádám sosem lehec" és ez nagyon idegesített.
Jaj! Hát most a kis Valentine című szám következik az empéhármamon, a Justice-tól, és erről nekem az jut eszembe, amit már rég le akarok ide írni, hogy valamelyik műsornak a BBC worldön ez volt a zenei betétje, vagy mije, és ez engem nagyon meglepett.
Mindegy. Tegnap tehát jót sétáltunk, és nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.
És most nem maradtunk fent olyan sokáig, de ez a fél egy nem volt rossz ahhoz képest, hogy hatkor kellett kelnem, mert nulladik órám volt (amire be sem értem), és előtte tizenegyig írtam este a vicces 11-et. (De mit ingerelsz?!)
Ma meg el kellett menni a rohadt futafokra, és én nem tudom, minek csináltuk azt az egészet, de tök felesleges volt egyáltalán elmenni, mivel kiálltunk, és be sem mentünk a célba, pedig megtehettük volna, de már leszartuk, és Ági nénihez siettünk a kis övtáskáinkért. De én nagyon mérges vagyok. Mondjuk a mögöttünk közlekedő barossos gyerekekért megérte, mert azokon és azokkal tök jókat röhögtünk, meg sok vicces dolog volt, de mégis...
Na, elfogyott az ihlet.
Most pedig azt az óriási örömömet akarom itt mindenkivel megosztani, hogy Regina ír egy vicces 11 szótárt, aminek az ötlete így született:
Regi: - ...mert visszaolvasom, amit írtam, de nem látom, hogy milyen volt a fejem akkor.
Én: - Hát, de miért, azon el lehet gondolni, hogy mit éreztél akkor. Amikor írtad. Hogy mi a szar volt, érted.
Itt aztán mondtunk mindenféléket, és röhögtünk egy darabig.
Regi: - Jólvan, értettem az első változatot, nem kellett volna levinni ilyen Harry és Bálint szintre. Megint mondtunk mindenféléket.
Én: - De ez olyan, mint valami szótár. Mit éreztél, mi a szar volt.
Amúgy, ilyen okosságok hangzottak el ezen a két napon:
Néztük ugye a Britain's got tálöntöt. Cowell, a segglyuk azt nyilatkozta, hogy nem tetszett neki Hollie Steel ruhája, és a szám sem, amit énekelt. Aztán egy másikat néztünk.
- Na, ezért a songért meg én nem vagyok crazy. The örök best.
És ezt most senki nem értette, mert én is magyarul csak nem értek sajnos.
- ...mindig lelkes vagyok, amikor fingok...
Én a konyhában tevékenykedem, Regina meg a nappaliban kockul.
- Regina!
- Laura!
- Hehe.
- Mi?
- De légyszíves mossál kezet, mielőtt eszünk!
- Jó! (szünet.) Jó, anyu.
- Jó, csak mert mindig úgy elblicceled a kézmosást.
- Én nem is.
- Vécézés után nem szoktál soha.
- Hát nem is! De... nagyvécé után mindig szoktam például. Így néz ki köztünk a kommunikáció, amikor már elfáradtunk. Meg volt még a tisztálkodós, de nem tudok pontosan idézni, az meg csak úgy lenne vicces.
Jajj, de én elfáradtam. Majd holnap esetleg még közlöm, mik voltak a futafokon, de nem most, mert a klikk kijavított verzióját fogom mindjárt elolvasni, meg amúgy sem ártana elolvasnom már azt a sorozatot, ha már annyit szidom. De én nagyon jól fogok szórakozni ezen a kijavított verzión. Ez bekeretezett márkaneveket, meg ilyeneket jelent:
"... - szólt bele Alicia hangja a telefonba." És maga Alicia is!
Szóval nagyon jól fogok szórakozni. Ímádom a Regina féle humor, és íímádom ez a Jázmin, amelyik tökre nem olyan, mint régen, hanem sokkal jobb fej, és amelyik a komornám, és amelyikkel egymásba karolnak az ikremmel, úgy mennek a soron, mennek a soron, mennek a soron.
Szilvi, én Neked csak annyit üzenek, hogy írj valami nagyon eredeti dolgot erre a címre: dreamonlora@hotmail.com , hogy megtudjam a te e-mail címed, és írhassak valamit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése