Úristen! Úristen, én nagyon rosszul vagyok. Én meg fogok halni. Elkaptam a mangalicavírust. Mindent elkaptam. De jesszusom, én tényleg bele fogok már dögleni ebbe a hangulatváltozásos betegségembe, ha 13 évesen ilyen szar, mi lesz 10 év múlva? Olyan borzalmas, és olyan ijesztő.
Mondjuk most az imént azért jöhetett rám a rossz-hullám, mert ugye fel készülök itt adni a legkedvesebb hobbimat, de nem is biztos, nem tudom. Olyan vagyok már, mint a kis töritanárom, csak én nem vagyok olyan vicces, és nem szoktam ordibálni sem senkivel, pedig nagyon szeretnék már.
De nem. Dehogyis adok én fel bármit is. A helyes megfogalmazás egyszerűen a "ha befejeztem nem írok többet" mert így is tele van a levegő tehetségtelen írókkal, meg tehetségesekkel, akik ezektől nem tudnak írni, és érvényesülni. És ez hülyeség, mert ugye az úszást, meg a mittudoménmit sem hagyjuk abba, mert vannak jobbak is, de.. ez tök más.
Amúgy most tényleg az a bajom, hogy ilyen rosszat írtam, és nem az, hogy ezt mások is megmondták. Mert most tényleg, minek csinálni, ha nem is jó? Tökre nincs értelme... A Prudence-t is befejezem, meg ezt is, de a mosolyszünetet is visszaolvastam, és azon is elborzadtam, mennyire rossz. Szóval azt úgy hagyom. De amúgy most, végül is, nekem nagyon jól jött ez az elhatározás, illetve most tökre megkönnyebbültem, de amúgy sem hiszem, hogy bármi újat írtam volna még ezek után.
Jajj! Jaj, most meg már megint jó a kedvem. Valkókámmal beszélgetek, és igazán vicces 11-es hangulatba kerültem (ami amúgy nem számít "írásnak"...). Ez annyira... bizarr.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziaa!
VálaszTörlésNa, Szilvi vagyok, a Lumosról, nem tudom, emlékszel-e még rám.
Annyira vicces ez az egész... olvasom az adatlapod, és minden egyes szónál csak ámulok és bámulok. Olvasom a blogod, és feljebb kaparom az állam. Hallgatom a playlisted, és komolyan... hát nem túlzás, mintha csak magamat látnám!
{Azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok olyan jó író, mint te.}
Olyan bizarrnak tűnik, hogy most csak idejövök, és dekomolyan... totál le vagyok taglózva. Detényleg. Nem tudom, hogy most miért is írok ide... csak, mert valamiért muszáj. Én nem hiszek a megérzésekben, és egyáltalán soha nem is csinálok ilyet. Na mindegy.
"Mert bőszen keresem a barátaimat, és saját magamat is; és ha ezeket a sorokat most egy olyan ember olvasná, aki minden nap lát, jót röhögne, ugyanis engem nagyon sok ember vesz körül, akit barátnak nevezünk." - na, első leakadás itt. "Szóval azon túl, hogy kitaláljam, melyik középiskola nekem való, az a hivatásom, hogy megtaláljam azokat az embereket, akik szeretnek szarrá ázni, csontig járni a lábukat, jó zenéket hallgatnak, és szeretik nem érteni az alternatív dalszövegeket, mindeközben fotózni, elgondolkodni, a tájat nézni, és elsősorban szeretik az életet. (akármilyen szar tud lenni néha.)" -második meg itt. Így tovább és ígytovábbésígytovább, egészen idáig, míg elkezdtem írni ezt a kommentet. és tudod mi a hab a tortán? Az, hogy én is ugyanannyi idős vagyok, mint te. :D És én is a középsuli-keresős időszakban vagyok. :)
Na, csak ennyit akartam... és valahogy el tudom képzelni, hogy milyen hülyén hangozhat most ez az egész... de muszáj volt. :D