coco avant chanel

Holnap mégis bemegyek az iskolába. Erre a legnyomósabb okom az, hogy új füzetre lesz szükségem, és ha már úgyis elmennék venni egyet, akkor már elmegyek suliba is (:D.). Mert biztos voltam benne, hogy holnap semmiféle iskolábajárást nem fogok csinálni, mert először matek lesz, aztán fizika, aztán megint matek, és a nap kórussal zárul fél kettőkor, vagy fél háromkor, már nem is tudom mikor, de a lényeg, hogy most el akartam lőni az egyik hiányzásomat, mert rájöttem, hogy a felső tagozatban még egyet sem használtam ki a három napból, úgyhogy épp itt volt az ideje.
De még azért is be fogok menni, amiért ezt az új füzetet megveszem majd. Köszönjük.

Na, ma megnéztem a Coco Chanel életéről szóló filmet, most pedig természetesen a filmzenéket hallgatom. Ez mindig így szokott lenni.
A kis Gabrielle-t játszó kislány nagyon szép. Nagyon nagy fekete szemei vannak. Lisa Cohennek hívják. Csak azt nem értettem ott az elején, hogy miért van az összes lánynak földig érő haja, egy copfba kötve. És egyébként itt két kislánynak sikerült a kamerába néznie, de megfeledkezem róla, mert amúgy nagyon szép volt a film.

J'ai perdu mon pauvr' coco
Coco mon chien que j'adore, tout pret du trocadero
Il est loin s'il court encore
Je l'aouve, mon plus grand r'gret
dans ma perte su cruelle
C'est qu'plues mon homme me trompait
plus coco m'etait fidele

Én ííímádom a francia nyelv!! :D
Az elején egyébként túl rövidek voltak a jelenetek, úgy láttam. Oké, még mindig jobb, mint amikor fél órát mutatják, hogyan libbenti fel a szél Kirsten Dunst jelmezét (ld. Marie-Antoinette) de mégis, az eleje túl gyors volt, aztán hála az égnek lelassult a dolog, de lehet, hogy csak én nem voltam erre hangolódva. A kedves feliratozó-fordítónak nem tudom, mi volt a problémája - most nem a fordítást kifogásolom, mint a Harry Potternél, hiszen nem tudok franciául, csak mozdulatokat, és tízig számolni, meg hogy oui, és non, és szilvúplé, meg mehszi, hanem az volt a baj, hogy a fordító időnként elfelejtett magyarul. És azt is elfelejtette, hogy az ipszilonra végződő szavak után nincs kötőjel, de ez már csak szőrszálhasogatás...
Szóval, nagyon tetszett a film, de szerintem pár év múlva majd újból meg kell néznem, mert most még egy csomó dolgot nem is szabadna értenem és felfognom, úgyhogy majd emlékeztessenek. Amúgy ez a Gabrielle nagyon furcsa nő volt, de egészen kedvemre való. Hát, a nővére engem nagyon idegesített, pedig őt valószínűleg mindenki jobban elviselné, de engem mindig felidegesítenek a kedves és nyugodt emberek, lásd Jane Bennet :D. Én a lázadó húgokkal vagyok. Jesszusom, de utáltam ezt a Jane Bennetet is, tényleg. Aaaa, újból el kell olvasnom a büszkeség és balítéletet.
Számomra a legbotrányosabb jelenet az volt, amikor Boy kalózjelmezben, félszeműen hátrafordul, megpillantja Cocót, és elmosolyodik, ahogy szokott. Rendkívül megkönnyebbültem, mikor a nővére bejelentette, hogy Boy meghalt, habár ezt onnantól kezdve éreztem, mikor így szólt vala: hatvan nap, és hatvan éjszaka... ugyanis, két hónapig valahova el akartak menni nyaralni, de előtte Boynak el kellett mennie. De én nem értem, miért csak úgy lehet megcsinálni ezeket a halálozásokat, hogy mindenki húsz perccel előtte tudja, hogy az illető meg fog halni.
Na mindegy, én sem tudok már magyarul.

De egyébként ez a film tényleg a magánéletéről szól csupán, mert azt fel sem lehet fogni, hogy mi van a "chanel empire"-rel, egyszer csak modellek veszik körül, és ő meg egy lépcsőn ül, egy félórát gondolkodik, aztán elmosolyodik, és örül magának. Meg most elolvastam a kis életét, és ugye tényleg kalapokkal kezdte a dolgot, de a film alapján azért ezt sem nagyon lehetett felfogni, mármint azt láttuk, hogy kalapot tesz annak a színésznőnek a fejére, akiről nem bírom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy nem, de tényleg zseninek kell lenned ahhoz, hogy ebből most kitaláld, hogyan született a chanel birodalom.
Na mindegy. Ettől függetlenül tetszett. És ezt a penszólméccre kellett volna írnom, de nem baj, jó itt.