szeptember

Bálint dala.
- Szééép ingatlanom van a hegyen, persze, hogy nincs a nevemen, gazadag vagyok, becsületes, milliárdos, én tudok ilyet.
Antal: - Sokat keres, sok pééénze van, mellette szarnak érzem magam.
- A Gellért-hegyen nincs szmogriadó, én kiemelkedtem és ez a jó, nagy ingatlanom van a hegy-ehhen (persze, hogy nincs a nevemen), én gazdag vagyok, becsületes, milliárdos, és tehetséges...
Imádom a kaukázust. Most ezt a szöveget annyiban javítanám ki, hogy Bálint egy cseppet sem milliárdos, az apja az, aki milliomos, és ugye, mint mondtam, "fizeti neki a rezsit szerelemből" de ez megint egy fejezet a kis könyvben, és azt meg nem szándékozom ide leírni. De amúgy most kaukázus-diétán vagyok, és első menetben letöltöttem a tartós békét, az agyhalált, az ingatlant és a celebet, és nagyon örültem ennek az ingatlannak, mert pont előtte gondolkodtam azon, hogy az rendben van, hogy ugye az életüket ott töltik nálunk, de amúgy van ezeknek a férfiaknak is lakása, de hol? Hát, kitaláltam, hogy Bálint abban a házban fog lakni, ami mellett Reginával eljöttünk azon az emlékezetes estén. Ilyen nagyon új, kocka, óriási üvegablakokkal, és egy fél órát beszéltünk is arról, hogy ez milyen ház lehet, meg ilyenek. Na mindegy, az a lényeg, hogy neki abban a házban lesz egy lakása, az meg, hogy Harry hol él...., azt homály fogja fedni. (a lánchíd alatt.)
Amúgy most legalább egy évig nem írok semmit, de lehet, hogy soha többé, kivétel ez alól a june evenings, amit biztosan befejezek, de azt sem mostanában, mert ez a legutóbbi fejezet valami jelzés volt, hogy pihenni kéne. Nagyon úgy látszik, hogy belefáradtam... én bele szoktam fáradni azokba a dolgokba, amikben nem vagyok annyira jó.

Na, íme.

- Én nem szeretem a púdert, mert eltömi a pórusaimat.
- Mi az a pórus?

- Én az olimpián távgyalogló voltam.
- És az kit ÉRDEKEL? SZERINTED?

- Figyelj ide, Dani. Nyolcadikso vagy, év eleje van... jövőre is.

- Hol kapsz gyógyszert?
- Az aphotekében.

- Itt meddig tart a tél?
- Sokáig.
- Mi jellemző a csapadékára?
- A jég.

(Jázmin néha furcsa dolgokat kezd kántálni.)
- FŰ! FŰ! FŰ!
- Írj nehézipari ágazatokat.
- A fű.

- Hova érdemes telepíteni tehát a gyárakat?
- Auschwitzba.

- DE ÉN AZT SEM TUDOM, HOL VAN SZERBIA!!!
Én imádom ezeket az elkeseredett kifakadásokat.

- Mutasd meg azt, kisfiam.
- Nem mutatom. Anyukám nem engedte.

- Ezeket a nagy köcsögöket sem fogjuk ám lerajzolni, de Danikám, ha összetöröd, az SZMK megró.

- Te ne lökdössé' má..!
- Bocsánat. Véletlen volt.

- Danikám? Neked nincs felmentésed, hogy a harmadik óra után már nem vagy emberek közé való? (Klára néni specialitása a nyelvtanilag helyes mondat)
- Mi az, hogy "nem"?

- VAN VALAKINEK AZ OSZTÁLYBÓL KECSÖPE?

- Aha.. igen, és melyik állatok tulajdonságait hordozza magában?
Mármint, a kacsacsőrű emlős. - Hát, a kacsáét, ugye, a tehénét...

Én: - Veled milyen vicces dolgok történnek, amikor a francia alpokba mész síelni a barátaiddal?
Min: - ... találkozom a szomszéddal.
Én: - És még? Mondjuk, maga alá temet egy lavina, nem?
Min: - Nem. Hanem egy férfi.

- De miért kell rám borítani a padot?
- Most magaddal beszélgetsz?
- Nem. Klárika nénivel.