a minap olvastam, hogy a betegségem kizárja a testsúlyom csökkenésének lehetőségét, szinte teljesen. durva! szerencse, hogy az utóbbi hónapokban már nem jutott eszembe, hogy koplalással fárasszam magam, ó, és milyen jókat táplálkozhattam volna akkor is, ha tudom, hogy tök felesleges. Ó!
jó persze ezen lehetne változtatni. Nem tudom eldönteni azonban, mi lenne a jobb: betegségtudattal élni (ami mint tudjuk negatívan befolyásolja az egyén lelkiállapotát) de odafigyelni arra mit szabad és mit nem, vagy inkább kínok kínjai közt elhalálozni.
ez egy nehéz döntés, szóval alszom rá egy kétszázezermilliót.