milka

komolyan azt hittem, hogy nekem mostanra a szülőimtől teljesen független politikai nézeteim lesznek.. vagyis  azt hittem, valami más lesz, mint ami nekik, de nem. szerintem ezt örököljük, mint a szemünk színét. én legalábbis.
anyukámnak azt mondtam, hogy a következő szavazáson bár már magam is részt vehetnék, nem hinném, hogy meg is fogom tenni. valami olyasmit merészelek gondolni ugyanis, hogy szavazni nem arra illendő, aki viszonylag szimpi. persze, valószínűleg sosem lesz olyan párt, aminek nézeteivel 100 százalékban egyet érthetne annyi ember, hogy legalább kétharmados többségben legyenek és a maradék gyökerek ne vétózhassanak meg minden értelmes intézkedést. de szóval, ha van két viszonylag szimpi párt, akkor én egyikre sem szavazok inkább, főleg mivel egy nem is tudom, meg egy még egy ugyanilyen közül lehet majd. Erre anyucikám begorombult, hogy először hallgassam meg mind a kettőt és aztán mondjam, hogy ugyanaz.
Szóval elzarándokoltunk a jégbüfébe, mindkét kijáratnál ilyen swat sorfal, hogy elválasszák a nem is tudomokat az árpádsávosoktól. A Ferencieken a sok nemistudomok gyülekeztek, anyukám magyarázata szerint ők a civilek, akik még nem tudják, kik, de Bajnai már az élükre állt. Körülbelül három percig figyeltem oda, mi van, és ezalatt legalább annyiszor hangzott el, hogy "NEM SZÁMÍT, HA ALACSONY VAGY, NEM SZÁMÍT, HA CIGÁNY VAGY!" mint amennyi hónap van egy esztendőben. Fantasztikus, hát, nagyon jó. Magukat próbálják erről meggyőzni, vagy mi? Mindegy, ezután felüdülés volt részt venni a Kossuth téri megemlékezésen, és rádöbbentem, hogy a szavazás mégsem az individuumok vélemény nyilvánításának megfelelő időpontja, hanem arra van, hogy inkább ők, mint a "mondjunk egy tulajdonságot, mire emelje a magasba a kezét és mondja hogy "JELEN" mindenki, akire igaz!! NEM VAGYOK FENT A FÉSZBUKON!!"