thrombotic thrombocytopenic purpura

Istenem, orvos akarok lenni, orvos akarok lenni nagyon. Most meg csak erről bírok beszélni. Mikor volt az első elsősegélyes termtud epochánk, akkor is orvos akartam lenni, de akkor mentős, vagy baleseti sebész, mint minden más ember, aki hajlamos kissé elragadtatni magát, mikor valami felkelti az érdeklődését. Ja, meg agysebész, mikor általánosban az agyat tanultuk. (Az aztán komoly, mindenre kiterjedő tanulmányozása volt Agynak.) Meg egy darabig patológus is, de az csak annak bizonyítéka, hogy valami nem stimmel velem. De most, ez egész más. Azon kesergek, hogy a Dr House meg a Vészhelyzet összes epizódjának megtekintése nem tehet engem automatikusan aneszteziológussá, kiváltva ezzel az orvosi egyetemet, pedig én nagyon szeretném, de sajnos be kell látnom, hogy hármasnál jobb jegyet az életben nem produkálnék semmilyen természettudományos tárgyból, bármennyire is érdekeljen, és nem kívánok hármas altatóorvost senkinek :D Jaj, de olyan lenyűgöző, olyan csodálatos! És az, hogy ezeket a buta sorozatokat nézem, csak erősíti ezt az új fétisemet. Igaziból összesen körülbelül 4 és fél percet érintkezhettem az altatóorvossal (legalábbis úgy, hogy én is ébren voltam), de a szerelmem azonnal lángralobbant foglalkozása iránt. Mondjuk most, hogy jobban belegondolok, lehet, hogy a Florence Nightingale-effektus egy érdekes, fordított változata lépett fel nálam.
Jaj, nem is emlékeztem meg róla, hogy kiszedték a vakbelemet! Regina, mikor meglátogatott, még számon is kérte, hogy miért nem avatom be a világot ebbe a kellemes élménybe, és gondolom azért nem, mert semmi kedvem nem volt írni ide semmit sem, de most volt. Szóval a személyes élményeim a gyógyítók körében pozitívnak voltak nevezhetőek (jó, nem az olyan dolgokra gondolok, hogy reggel héttől délután háromig tartott a sürgősségi betegellátásom és közben elhaláloztam legalább háromszor, DE a fájdalomküszöböm jócskán kitolódott, a gyermekáldás tán meg sem fog kottyanni), így felkeltették az érdeklődésemet, és ez most így lesz egy hónapig, aztán feledésbe merül, akárcsak a tudósítói, diplomáciai, utasszállítórepülőgép-vezetői ambícióim. Ezt az utolsó előtti szót majdnem biztos, hogy rosszul választottam el, de nincs kedvem utánanézni, hogyan írják a nyelvünkön.