Inception

Ma voltam moziban Virággal.
Ő az a barátnőm, akivel kettő darab évig balettoztunk együtt, aztán felvételitünk a balettintézetbe, őt felvették, engem meg nem, és sosem felejtem el neki, micsoda részvéttel tekintett rám, mikor a nénike gyengéden kiterelgetett a harmadik vizsga után. Ja, és két közös osztálytársunk is van.
 Szóval megnéztük az Eredet című örök legjobb lekfantasztikusabb kedvenc filmemet.
Leonardo Dicaprio volt az egyik garancia rá, hogy tetszeni fog - jóformán semmit nem tudtam a filmről, mielőtt beültünk a moziba, csak azt, hogy ő a főszereplője, a tökéletes bűntényre készül, álmok vannak a dologban, a műfaj pedig sci-fi és thriller is.
 Ahogyan Detti mondta, a Véres Gyémánt után valóban beleszerettem Leonardo Dicaprióba, nade nem olyan kielégületlen harminchétéves módjára, hanem abba, ahogyan játszik.
Olyan jó volt, mert a többi szereplőt a többi filmje alapján ismertem fel, és megint eszembe jutott, hogy venni akartam egy füzetet, ami majd az én saját IMDb-m lesz (LMDb, hahaha), csak éppen azokkal a filmekkel, amiket láttam.
 Benne volt például a Gésa emlékirataiból a ... chairman... hogyishívják... Sayuri szerelmese, mindegy, meg Juno, és nagyon idegesített, mert az ő neve körülbelül két óra után jutott végre eszembe. Ellen Page. Akkor Arthurra azt hittem, hogy Shia LaBeouf, és nagyon örvendeztem, hogy mégsem egy kis buzeráns, de aztán kiderült, hogy nem ő, és mégis csak egy buzeráns. De majd az imdb igazol.
Arthur Joseph GORDON-Levitt volt, és nagyon jól mutatott a súlytalanul verekdős jelenetben. Az volt a kedvencem. És soha nem láttam még semmiféle filmben.
A kedvenc szereplőm Eames volt, hihetetlen jó karakter és hihetetlen jó színész (angol természetesen). Amikor ő felbukkant, akkor kezdtek el záporozni a világmegváltó gondolataim, amik közül mindjárt közzé teszek egyet-kettőt.   Hoooppá! És játszott a spílerben, Hoooooppá! Azt is meg kéne má' nézni, hoooppá. Meg a Marie-Antoinette-ben és a Sweeney Toddban, meg a bibiszis Twist Olivérben is, hhhaaa! Ímmádoma  Thomas Hardy!
 (Egyébként amikor beértünk a terembe, épp a Harry Potter előzetesének a vége ment, mire pedig leültem, a Social Networké, és nem figyeltem oda. Csak láttam, hogy az én ííííímádott Jesse Eisenbergem fog játszani benne, úgyhogy megnézem, meg azért is, mert facebook-függő vagyok, habár az internethasználók fele az.) 


 Szóval. Miért volt jó film?
Mert két és fél órán keresztül ültem egyhelyben anélkül, hogy a filmhez sehogyan sem kapcsolható dolgokon gondolkodtam volna (vö. eclipse - mi a szart egyek vacsorára? bemenjek a sparba hazafelé? nyitva lesz még? kurvára nem lesz nyitva! mit egyek?), sőt, mi több: majd összeszartam magam időnként, meg feszült is voltam, mikro annak kellett lenni, meg olyanokat sustorogtam, hogy "gyerünk, gyerünk, gyerünk BASSZAMEG!", és ökölbe szorítottam a kezem. Kiröhögöm a nagyimat, mikor így beleéli magát a sorozatokba, de itt nehéz volt nem beleélni magam...
 Rettentő bonyolult volt a történet. Virág mondta, hogy elvileg 10 évig írták a forgatókönyvet, és nem csodálom, mert... Bár, ami azt illeti, nem volt bonyolult. Ha kicsit belegondolok, hogy hogyan álmodok, meg ráveszem magam, hogy belegabalyodás nélkül megértsem, milyen lehet álmon belüli álmon belül álmodni, utólag is értem az egészet. És nagyon nagyon nagyon furcsa volt, meg elgondolkodtató, és én uralni akarom az álmaimat! Jaj, most jutott eszembe, hogy még Eames egyszer Talulah Riley-vá változott (St. Trinian's), méghozzá szőkében, és pontosan pontosan pontosan olyan volt, mintha az én drága Prue-mat látnám, mikor úgy tesz, mintha az anyja lenne. Vicces.
 De soha az életben ki nem bírnék találni egy ilyen történetet, mint ez. Zavart, hogy nem feliratos a film, mert a párbeszédek néha annyira idegesítően... idegesítőek voltak, míg eredeti nyelven nem zavart volna annyira gyakran szerintem. "Hisz te is tudod!" "Emlékszel még, mit mondtál, mikor megkérted a kezem?" Jaj. Jaaaaj! Amúgy nem volt rossz a szinkron, de na.
 Meg mondták például, hogy a gondolat elpusztíthatatlan. Így van, nem-é? Tiszta bölcsek.
Akkor nagyon jó volt a zene. Nagyon jók voltak az effektek, és nagyon nagyon látványos volt az egész. Egyetlenegyszer volt csak gagyi, de az is csak az elején, mikor az első álombéli kisbusz zuhant a hídról, és ugye az az első álomban 10 másodperc, a másodikban három perc, a harmadikban meg hatvan. És akkor ehhez mérten történt egy csomó dolog a harmadik álomban, a másodikban üldözték Arthurt aztán megnyílt a lépcső a csávóka előtt, ami szerintem már megvolt másfél perc is, aztán mutatták a zuhanó buszt - tökugyanolyan helyzetben, mint előtte. Hmmm. De hihhetetlen jó volt, na! Hú, megint megint megint megint! Az csak moziban jó! Miért nincs pénzem!? Majd az utolsó héten megtekintem még egyszer.

 És még valami, amit a szaros ecslipsz nem tudott: visszatért a filmek világa iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam, ami a mozikban mindig megszáll, csak ugye az ecslipszén és a valentin napnál, a két utolsó filmnél amit megtekintettem, sajnálatos módon elmaradt. Úgy, de úgy, de úgy szeretnék már megint  production manager meg director meg writer lenni. De hát ugye a dága drága NFTS-t bebuktam, de még ki tudja? Annyira szívesen kifejteném, hogy mit imádok annyira a filmeken, de híján vagyok a nyelvi eszközöknek, és amúgy is zaklatnak. Viszlát. Ha nyomoréknak tetszenek lenni, azért ne nézzék meg az Eredetet, mert úgysem tudják majd értékelni. Viszlát! Mondtam, hogy hihetetlen jó volt a zene? Még Edith Piaf is felbukkant.