képzeljék, második lettem az iskola szavalóversenyén (soha semmilyen versenyt nem nyertem még, evőversenyt legfeljebb, pedig még általános iskolás koromban az átlag volt a havi 1,7 tanulmányi versenyen való részvétel) ahol is a legkedvesebb Varró Dániel, mint a zsűri tagja, úgy vélte, remek volt a versválasztásom.
Závada Péter: Nugát
hű. már nem is emlékszem a versre. ... őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő
a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a holdon.
zsebembe száradt édes olvadéka
de holmi krémre mondd babám, ki gondol?
e gejl cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra
légy csokimban málna-grannulátum!
leszek csigádba jó fahéj, ígérem
s ha majd eljő papírod oldalán a dátum
mi bután kacagva kéz a kézben
akár egy-egy falatka, járunk föl-le
a zord idő metál-protézisében.
lehet hogy nem pontos. természetesen idén is csak a verseny napján (na jó, még éjfél előtt pár perccel) kezdtem el tanulni a verset, tehát nem tudtam pontosan sem a verseny előtt, sem a szereplésem után 10 perccel. az idő az én legveszedelmesebb ellenségem. meg az emlékezés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése