ma rájöttem, hogy az iskola igaziból rettentő izgi. ma tanultuk a híres monoszacharidokat óz végződéssel, és mielőtt feltettem volna a kis kérdésemet, hogy akkor az -áz végződés mit jelent, felrémlett bennem a kedves doktornéni arca a tűzoltó utcából, aki elmagyarázta nekem, mit jelent, hogy a mindenféle szaros cukrokat nem bírja a testem feldolgozni, ezért a magam érdekében igazából húson, tojáson lencsén és gombán (ezaz) kellene élnem. Mondta, hogy nincs enzimem, ezért elég undi dolgok törénnek az emésztőrendszeremben, és azoktól éreztem magamat az étkezések után háromszor kimosott kakinak mindig. És akkor elégedett voltam, hogy no lám, a reál tantárgyaknak mégiscsak van köze a mindennapi proletár szomorú való élethez. de az én testem a fruktózt sem bírja feldolgozni, ahhoz milyen enzim kell, fruktáz? Na nem, az nagyon hülyén hangzik. A tanárnéni azt mondta, hogy szerinte azt nem is kell lebontani. Hát dehogynem kell, azért vagyok tartósan beteg mert én nem bírom. És rákerestem az okostelefonommal, úgyhogy most már tudom, hogy fruktóz-1-foszfát-aldoláz nem teremtődött belém.
Na és még azt is megtudtam, hogy ez is olyan autoszom recesszív, szóval a szemét kis szüleim hordozzák, de nem szenvedtek tőle soha, valamint 1:4-hez volt az esély, hogy ez rajtam kiütközzék, nos, négyen vagyunk testvérek és csak nekem van bajom. De ez azt is jelenti, hogy az én gyermekeim nem lesznek ilyenek és ehetnek mindenféle gyümölcsöket meg gumicukrot kedvükre. éljen!
ez volt a mai sztori
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése