a családom miért hiszi, hogy semmi másra nem vágyom, csak tejfölre? semmi értelmes étel nincs itthon viszont laktózmentes tej és tejföl két dobozzal is. Volt ugyanilyen korábban is, de akkor konkrétan töküres hűtő (jó az oszlásnak indult lilakáposztát leszámítva) és 3 doboz tejföl.
de ez hűen leképezi az apám agyában végbemenő kémiai reakciókat. "Na, most akkor vásárolok ételt. Kell banán, alma, undi hús amit csak én eszek meg, sör, 500g szénhidrát és laktózmentes tejföl a lányomnak, mert tejérzékeny." Minden amit tesz, azt ezen analógia alapján teszi. De nem ítélem el miatta, sőt szeretem ezt, megtanította nekem a lelki szemetesládám, hogy ez az ő szeretetnyelve.
egyébként nem állt be semmilyen változás az életemben, továbbra is szerencsétlen vagyok, kövér és pattanásos stb kamaszlány szarok. ma a hátamra estem a folyosón, konkrétan a földön feküdtem, az egész rohadt központi könyvtárat végigmásztam kétszer mert találkozót beszéltem meg belé de nem volt nálam semmilyen technika hogy megkérdezzem hogy amúgy az 1500 terem közül melyikben ül majd, a pénztárcámban volt 5 ft és egész nap szépen lassan ment fel a lázam és egyszerre fájt minden testrészem. na ennyi panaszkodás elég lesz.
viszont olvastam a könyvtárban tök sokat, pl egy interjút egy pszichiáterrel aki elmagyarázta hogy mi az a szelektív szerotonin visszavétel gátlás, szóval mostmár tudom, mi az.
GOMBÁZNI AKAROK! vagy nem megfázva lenni, mindegy!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése