szerencsés 2013

el sem búcsúztam az óévtől meg semmi, még ilyet, bár végül is felesleges, neutrális hozzáállásom ráébresztett, hogy a karácsony után az újév a második legfeleslegesebb dolog amiért bezárják a.. helyeket. nem mintha mennék bárhova. meg nem mintha nagyon durván másnapos büdös embereket akarnék munkára kötelezni. hanem, hogy ezt amúgy miért kell megünnepelni egyáltalán. komolyan. miért.
mindegy. továbbra is páriaként élem életem, mely - vagy inkább az, hogy ezt a pszichém nehezen emészti meg - nagyon előnyös körülmény, ha arra gondolok, milyen könnyedén esek előbb-utóbb áldozatul mindenféle pszichoaktív szernek, először a hallucinogéneknek s aztán a serkentőknek, hogy segítsek az agyamnak tűltenni magát saját szegényes hozzáállásán magához, s ezáltal valami elismert művész legyek, tudja a halál, milyen módon, de igen. Persze, az is lehet, hogy ettől az ember még inkább kitaszítottá válik, de sebaj.
Igazából meg nem tudom, elcsúszdázgatok itt a zűrös, nehéz kamaszkor bipoláris lejtőin. ennek nem volt értelme.

tök jó lenne, ha mindenki kapna év végén egy ilyen részletes kimutatást, hogy az adott évben hány órát töltött hasznos tevékenységgel, hány orgazmusa volt, mennyi embernek okozta közvetve a halálát, mennyi embernek okozta közvetlenül a halálát, mennyi zsírt, szénhidrátot, fehérjét. füvet, hány liter alkoholt stb. döntött magába. Nem lenne tanulságos?