Na, de tényleg gyászolom House-t. Most már egyedül kell döntenem, terhelném-e magam biológia és kémia órákkal amiket valószínűleg egy hét után gunyoros kacajjal adnék le, vagy megmaradok a magyar-matek-töri B triumvirátusnál, az angol már megvan és ötödiknek valami kamu tantárgynál (média? dráma?), s teljesítem a minimális elvárást (semmiképp sem többet) hogy aztán vígan... inkább kitanulom az ács szakmát.
Istenem, ez az érettségi akkora faszság. Iszonyatosan stresszeljél rá, meg vedd komolyan, meg ú ezen múlik az életed, aztán meg ha valakinek "csak" egy érettségije van, az egy suttyó paraszt és inkább szúrja magát tökön. Nem nevetséges? Én nekem nem kell akkor érettségi sem, anélkül is elég nagy suttyónak érzem magam. Szóval, nézem az utolsó részt, mire könnyeim szaporán kezdtenek hullani alá, körülöttem pedig rózsás arcú pufók kisgyerekek verik egymást agyon. Hát gondoltam volna? Akkor kezdtem el nézni mikor megműtöttek, és egyszer sem képzeltem el, mi lesz, ha majd a végére érek. Mármint, hogy milyen halmazállapotban leszek addigra, stb.
Ja? És a legújabb verzió szerint nem megyünk Párizsba pontosan három hét múlva, hanem el kell adnunk a jegyeket. Igaziból nem tudom, hogy ez most jó-e vagy rossz, meg nekem igaziból nem muszáj eladnom mert el bírok menni egyedül is, de kedvem annyira nincs, meg egyébként sem éreztem magam túl nyitottnak mostanában, egy könyvre sem, nemhogy egy egész városra.
De mivel itt naponta változnak a dolgok, naponta, óránként, ezért még nem vetem el az ötletet. Úristen, mégis mi a szart csinálok síszünetben ha nem utazom el??? ... A pénzből nyilvánvalóan elrepülhetnék egy másik világba ami az agyamban van, egész hétre, na de mennyire visz az előre? Hát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése