retrográd amnézia

Tegyük fel, ilyen persze velem nem történt, nagyon távol áll tőlem, hogy premier plánban tárjam önök elé viharos magánéletemet,  szóval tegyük fel, hogy a Fiú megijed. Vészcsengetés. Mit csináljunk? Sokat megélt csúnya kamaszlányként tettessük, hogy meg sem hallottuk szavait, minden a legnagyobb rendben, bújjunk hozzá, és jól jegyezzük meg a következő 45536244356 magányos/macskák társaságában töltendő évre, hogy milyen érzés volt, avagy: azonnal másszunk ki szerencsétlen fiúcska arcából, és gondolkodjunk úgy, mintha azt mondta volna: "Kurvára sokkal jobban szeretnék otthon lenni mert én ezt nem akarom inkább, csak fogalmam sincs, hogyan közöljem ezt veled most anélkül, hogy végig kelljen néznem ahogyan leugrasz innen" és reménykedjünk abban, hogy talán, ha egy kicsit magára hagyjuk gondolkodni, még visszabolondul hozzánk. Reménykedjünk. Mert hát, egy bizonytalan Fiúnál akit biztossá kell tenni, kevés vonzóbb dolog van.
Tegyük fel, hogy a karácsony marha unalmas ünnep, az utolsó napján az ember el is megy inkább egy kocsmába más hasonló gondolkodásúakkal, s az alkoholtól reméli a bátorságot, mellyel megírja majdan az smst: "holnap van-e programod?" Mert az ember agya már eléggé határozottan felfogta, hogy valami nagyon nem annyira jó, csupán sebzett lelke nem képes rá, ezért vetemedik erre, és akkor az ember másnap délben, mikor megjön a válasz, úgy dönt, leradírozza az agyát, mert az, hogy a válasz nem tartalmazott a sajnálkozás és a magyarázat mellett javaslatot egy másik időpontra, egyértelművé tette Sebzett Lélek számára is, hogy itt már bizony nem lesznek tovább megnövekedett önbizalmak és biztonságérzetek, melyeket egy udvarló létezése okozhatott. De sebzett lélek sebzett lélek lévén ezt nem szeretné még felfogni, hogy  szóval igen, kiüti agyat, majd ebben a remek lelki-fizikai állapotban ír egy újabb üzenetet: "jó, majd valamikor azért gyere át."
És erre már nem kap választ. (Ah, so dramatic)

Ugye, az ember kissé mintha túlreagálta volna, de nem akartam a megérzéseiről írni, mert akkor esetleg túl ezoterikusnak tűnhetett volna a közízlés számára. Meg arról, hogy ez a reakció nem illett bele az emberben a Fiúról kialakult képbe. Mindenképpen túlreagálásnak tűnik ez idegen szem számára, minden bizonnyal az ember saját szeme számára is az lesz majd egy idő után.

Szóval akkor a mindenki által olyan nagyon kedvelt semmi időszaka következik. Tényleg semmi sincs, ugyanazok a dolgok történnek mint előtte, az ember ugyanolyan gyarló, hibákat vét s ostorozza magát másnap, mint annak előtte. (Milyen szépen fogalmaztam meg, hogy a kegyeltjeivel társas agyradírozásokat hajt végre hogy aztán jót kattoghasson/másnaposkodjon). Meg hülye filmeket néz. És egy kicsit várja, hogy újra találkozzanak Fiúval, és az magyarázatot adjon furcsa viselkedésére, vagy ha nincs is mire magyarázatot adnia, az ember biztosíthassa arról, hogy a legkevésbé sem bánja már a dolgot, de azért maradhatnának egymás közelében, mert amikor... de unom ezt, szóval, mikor azt mondtam, kedvelem, akkor tényleg úgy gondoltam, kivételesen nem csak kétségbeesetten kinyögtem az első dolgot ami eszembe jutott, hogy szóval tartsam. És tényleg csak úgy. (Persze baráti jellegű szexuális közeledéseit sosem utasítanám vissza, haha.)

Most jön a leghülyébb, legbénább, idegesítő rész, a "mi a fasz", de komolyan? :D
Lehet, hogy valami nagyon nagyon félreértettem, de nekem most vagy úgy tűnik hogy iszonyatos csalódást okoztam és ennek köszönhetően örvendeztet meg ezzel az ignorálással, vagy pedig teljesen normális, hogy az emberek jól érzik magukat aztán meg nem beszélnek egymáshoz. Jaj, nem értem! Egy hülye fasznak érzem magam amiért magyarázatra vágyom, vagy mi van, ha azt hiszi, hogy halálosan beleszerettem, és ezért tesz úgy mint aki nem fogta fel hogy beszélni szeretnék vele, nehogy reménykedni kezdjek. Kedves tőle, dehát nem szerettem belé halálosan, én önző módon annál a résznél kezdtem el bömbölni, mikor rájöttem, hogy most egy darabig megint nem fogom magam felhőtlenül jól érezni, mert nem lesz kire vetítenem az apakomplexusom (magyarul őt emberként kevésbé hiányolom egyelőre mint az érzést, hogy olyan fogja a kezem aki Fiú, de fogom, mert mint említettem, megkedveltem), de egy hét után szerelmesnek lenni enyhe túlzás lenne, nem? Ennyire kétségbeesett még magam sem vagyok.
És egy hülye fasznak érzem magam, hogy itt irkálok (vagy írkálok?) ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, például megkérném, hogy beszéljen velem. De nem akarom megkérni, mert nem akarom úgy látni a fején, hogy  fossa telibe a dolgot, az megint csak nagyon felidegesítene. Vagy azt látni, ahogyan azt gondolja magában, "mi a faszt akar tőlem?", fú, nagyon szar lenne.

Komolyan, férfiak, hogy csináljátok? Egy hülye fasznak érzem magam, hogy élek. Meg, hogy ezt mind leírtam.

Mondjuk lehet, tényleg fossa telibe, én meg csak csinálom a színházat magamnak, és ez normális, mert ő fiú, én meg egy lány vagyok, és ez így megy. Most komolyan, nem szarkazmus..tisoskodom.

Másnapi Fejlemény: hogy én mekkora egy címeres fasz vagyok tényleg!!!  "a kis Gergő szeret így szórakozni a lányokkal", ooh Laura, you're more than a stupid ass fucking cow. Hát ilyen egyszerű volt a megoldás? Én azt gondoltam, hogy ilyen csak a filmekben van, ilyen lányokkal szórakozás. Jézus krisztus felszentelt barma vagyok. Isten süket báránya. Jézusom. Teljesen helyénvalónak véltem az ilyen "mintha mindig így lett volna" és hasonló megszólalásokat. Úristen! Jobb lesz, ha a homlokomra írom, hogy én egy nagyon dőre nőszemély vagyok, aki bármit elhisz! Adjanak a kezembe egy Bibliát, lehet, hogy rejtőznek bennem még dolgok, meg mi ez az elképszető mennyiségű istenkáromlás egyébként is? De így már teljesen érthető az egész, és tényleg nevetséges, ahogyan itt írtam vagy két oldalt erről. Hijaj de bolondos vagyok:D


Vagyis nem, annyira nem értem. Mire volt jó? Mármint semmit sem ért el, amit az ilyen szórakozós fiúk el akarnak érni a szórakozásukkal, szóval nem értem, hogy ez mire volt jó :D Köszönjük.

Na jó, akkor vissza a normális életbe.