lizergsav dietilamid

két dolog.
az első, amikor tudatosult bennem, mi történik. iszonyú röhejes érzés volt, sőt ilyen groteszk vagy bizarr vagy egy harmadik szó ami nem jut ezembe, és ijesztő, hogy az ilyen beatles meg tame impala zenék alá illesztett vizuális élményekhez hasonlatosat az én agyam is képes gyártani. olyan érzés, mint amikor iszonyú bénán érzed magad rengeteg ember előtt. ettől megijedtem, és féltem, aztán gyorsan túllendültem ezen.
a második, hogy alkalmam nyílt beszélgetni a Teremtővel, ez egészen bizonyos, és szimplán a magam döntése volt, hogy mégsem kaptam rajta. Tisztában voltam ugyanis azzal, hogy az egész amiatt történt, mert olvastam, hogy akár a halált is átélhetem, csak aztán meg ne haljak hirtelenjében, és ez járt a fejemben. Ezért aztán megjelent előttem egy átjáró, teljesen egyértelmű volt, hogy odaát vannak a válaszok, és csak el kell indulnom, de nem akartam. vagy féltem, ettől a hirtelen szívhalál-dologtól.
különben meg semmi érdekes, sok mandalaszerű mozgó izé, mindennek neonszínű kontúrja van és ha valamit sokáig nézel akkor olyan, mintha egy gif lenne.
de nem sikerült magamba tekintenem ahogy szerettem volna.