just DID it

Elballagtak.
Pillanat, felhívom Reginát.
...
 Hát, nem hívom, mert nem találom a web'n'walk sticket.

Mindegy. A lényeg, hogy Ők elballagtak, én meg nyolcadik osztályba léptem. Remek.
Elregéltem a nagyszerű beszédemet, vagy mi az Isten volt az, és főleg annál a résznél próbáltam mélyen a Lulu szemébe nézni, mikor "Järvenpää városka imádnivaló kempingjében máig tartó barátságok szövődtek" , mert ekkor nem szövődtek, csak szövődött, méghozzá Lau és Lau közt. De ő azt vallotta, hogy végig ránéztem. Amúgy hatvanszor elfelejtettem mindent, és fél órás csendet tartottam, de gesztikuláltam és artikuláltam rendesen, úgyhogy baromi idétlenül nézhettem ki, de megdícsérték a fejem, szóval oké.
Tegnap említettem, hogy elszántam magam: hát megtettem. Közöltem, hogy majd még beszélni szeretnék Vele, aztán beszéltem is, elmondtam az előre alaposan megtervezett mondatocskáim, majd pedig, khm. Csak egy szájrapuszi, de csak számít valamit! nekem biztosan, kábé két éve akarom... megvolt, ez a lényeg. Lezártam végre. :D És most boldog vagyok. Itt a nyár, jön a Regi, írhatok egész nap.... A TV2-őn indul egy jó szar sorozat, ami egyszer már megvolt, de most újabb, vagy én nem tudom (90210), de a lényeg, hogy ezt a jó szarnak tűnő sorozatot én végig fogom nézni, hogy aztán írhassak végre egy olyan igazi klikkes sztorit, ami jó szörnyű, senki nem olvassa el, és én is elégetem majd.
Nyolc gyertya található a kis oltáromon. Igazán szépen néz ki, tegnap és tegnapelőtt este is megggyújtottam őket, és nagyon jól nézett ki. Leültem eléjük, zenét hallgattam, és gondolkodtam.

Egyszer bőgtem amúgy csak. Rögtön az elején, és utána nem. Bejöttek a terembe, a tájm tú széj gúdbáj ment, körbejártak, én pedig rögtön allegorikus alakot csináltam belőlük; távozik, elhagy, elmegy, itthagy, elhagy, megszűnik az a mindennapos hülyeség, hogy csak azért megyek ki a folyosóra, hogy lássam, utálom a becsöngetést, aztán 45 percig csak a kicsöngetést várom... Utálok hazamenni, imádok bemenni... Utálom a szerdákat, utálom a péntekeket...
Azt gondolom, megszokásból vagy csinálom majd még egy darabig, de erős hiányérzetem is lesz, nagy valószínűséggel... Üresség, kongó üres tér, ami szúr. Az állunk alatt van egy kis gödör - mármint, ha lehajtjuk a fejünket, akkor az állunk ebbe a gödörbe ér. N,a és pont itt van ez az akármi. Mielőtt elregéltem volna a beszédem, olyan hihetetlen erősen szúrt, hogy majdnem elbőgtem magam. Mert később egyszer sem bírtam mélyen belegondolni, hogy elmennek, hogy nem lesznek ott többet, így aztán nem is vágtam pofákat, és nem bőgtem, de lehet, hogy a tudatalattim meg végig ezen tűnődött, és gyászolt is. Ezért aztán.. fájt.
Mindegy. A lényeg, hogy megtettem, nyolcadikos lettem, és... itt a nyár. Hurrá.