Elkezdtem a Loréjnt, ahogy írtam, de igazából csak ma reggel, és tényleg jónak érzem.
Sor került egy soron kívüli találkozásra Regivel, mert itt felejtette a személyijét. És valamiért ettől is kedvem támadt írni. :D
Tegnap kicsordult a könnyem, mert miközben a Pa-Papapa-Paaa-Paaa-t hallgattam (The soliders - Hey beautiful) és a 11-es lakás látogatóira gondoltam, olyan reménytelenül éreztem magam, hogy az a dolog, amit kitaláltunk, attól függetlenül, hogy mennyire akarom, hogy igaz legyen, akkor is csak a kis zöld füzetben válhat valóra, és amikor ezt tudattam magammal, nagyon elszomorodtam. De épp csak könnybe lábadt a szemem, na. Azt kedvelem, hogy iylen sokan értették ezeket a sorokat.
Na, akkor írok is tovább. De olyan jó, úgy örülök, hogy megy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése