It's not over yet

Jajj, Istenem, ez a nap.
Reggel. Siettem, mert megint mindent reggel csináltam, de kényelmesen kiértem a kelenföldi pályaudvarra, miközben a legújabb szerzeményemet hallgattam. Erre mit látok a 141-es megállójában? Egy rakat fekete ruhás, napszemcsis csávót és pár nőt. Mi a szar?!
Jó. Mennék fel a buszra. Fel is lépek, aztán megtorpanok, jön a kérdőjel-fej. Egy ilyen szakállas, menő szemcsis, világító mellényes faszi néz velem farkasszemet - mi a szar?! numero 2.
Nagy szerencsémre van nálam egy tömbnyi jegy, egyetlen szűzzel.. azt vészhelyzetre tartogattam. Hát, most az volt, Kovac nélkül... (fejben még vicces volt.)
Beállok a lyukasztó elé. Cseppet sem gáz, hogy lapozgatom ott a metró általi halált halt jegyeimet, és úgy tűnik, nincs is olyan, amelyik még ne lenne kilyuggatva. Szemcsis faszi rondán néz, én lapozok tovább, mert biztos vagyok benne, hogy volt még a egy jegyem, meg biztos vagyok benne, hogy suliba akarok menni. Meg is lelem a jegyet, kilyukasztom, meggyászolom, felmegyek a kakasülőre Kittihez. Na most, a kakasülő előtti ajtónál, meg a középsőnél is kukásmellényes csávók álltak... Az ajtókon meg behajtani tilos tábla, köszönjük, BKV. De amúgy ennek mi a szar az értelme? Most nem ugyanannyiba kerül az én ingyen iskolábajárásom, mint kifizetni a kukásmellényes barmokat? ÁÁÁ, szeretlek, BKV. Holnaptól 14-essel járok iskolába, bár rohadtul utálom a 14-est.

Na mindegy, beértem a suliba, és még nem volt ott senki.

Egyébként kitaláltam, hogy majd valamikor jön a Regi, és akkor alkonyatkor kimegyünk a Budafoki temetőhöz, mert nekem kell valami sír, amiről mintázhatom a Bilthrow-ék családi kriptáját, vagy legalább valami ötlet. Meg amúgy is, múltkor nem jött össze a krándulásunk a temetőbe, mert bezárt. (Igen, mi már csak ilyen vidám helyekre megyünk, ha együtt vagyunk.)

Szilvi: - Miért nem fogod a kibaszott kezedbe, és eszed meg már? Úúúúgy. Úgy edd.
Köszönjük.