szerda, június 13

TROUBLE ON MY MIND

Annak örömére, hogy szerda hajnal van, én csütörtök reggel vizsgázom, és a 15 tételből megvan kilenc és fél, a pénteki vizsgám fingom sincs mennyi tételéből pedig egy sem, íme egy kedves kis összefoglaló a tizedik iskolai évemről.

"Bihari K. : Csiga.

Laura, Laura.
Ez a könyv oly jó az unalomra.
Érdekes órán ülünk
SE mert majdnem megsülünk.
Mindjárt elalszom
De ezt a naplót felavatom.
Néhány sorral feldobom,
Ezért léCCi ne morogj.
Úristen de szar rímek ezek
Nem vagyok formában, de majd leszek.
Csá"

- NE! EZ EGY SZENT TOLL!
- ÉS? ÉN MEG EGY SZENT DOLGOT KÉSZÜLÖK A PADRA RAJZOLNI!

- Az ott nem Kodály Zoltán? ...Ja nem. Hanem Lenin.

- ...Aki pedig nem Kr.e.-t írt, hanem i.e.-t...
- Az ateista.

- Mi volt ez a két méteres csaj?
- És miért stimulálta a húszcentis gyereket?

Marsi, a szarkazmus istene következik. Illetve igazából ő volt az egyetlen vicces ember aki megfordult körülöttünk.

- ...Gergely?
- Itt vagyok.
Végigméri. - Ú, baszki.

- László?
- Én vagyok.
- És m'ér nem?

- Sophie van?
- Beteg.
- Beteg a rohadék.

- Ezt a génhulladék társaságot.

- Mi az oxigén rendszáma?
- 11. Látod, Hanna, ez a természetes kiválasztódás. Ha kolibri lennél, már meghaltál volna a rossz szemeddel.

- ...de erről majd beszélünk a második epochában, akkor úgyis fogunk szexelni. Mármint, a szexről beszélni.

- A Zsuzsa nincs?
- Nincs.
- De ő végleg nincs?
- De... tegnap is volt.
- Attól még meghalhatott.

- Hol van már megint ez a tróger?
- Kórházban.
- És? Nem tud tízkor menni?

- Nagyon jó, kisfiam, te akár normális iskolába is járhatnál.

- Ez a tábla meg már megint érzéketlen a simogatásomra. Nem baj. Majd holnap vele alszom.

Szexuális felvilágosítás órák.
- Miért megy el egy fiú egy házibuliba, ahol lányok vannak?
- Hogy összejöjjön eggyel.
- És ott mi legyen?
- Megdugja.

- Na, ezt pedig innentől "szopás"-nak fogom hívni, az majd visszatart benneteket.

- A női nemi szerv egy hatalmas temető. A hímivarsejtek tömegsírja.

- ...nos igen, elég széles az óvszerválaszték, de a lányok ilyenkor megnyugtathatják a fiújukat, hogy "találunk neked elég kicsit".

- Azt azért szögezzük le, hogy a fiúknál nem ennyire egyértelmű, hogy elmennek pl. zuhanyozni egy randi előtt.
Gergő: - Hát, én azért tuti elmennék...
M.: - JA! HA RANDIZNÁL!

Betömöm a számba a zsepit. K.:- NE! Nem bírom elviselni, amikor az emberek a szájukba raknak dolgokat, amik nem oda valók.
(If you know what I mean): - Például?
(I see what you did there): - Az a baj, hogy nem tudom megmondani, az odavaló-e vagy sem, itt a XXI. században.

Próbálják nekünk megtanítani, mi az, amikor valakit a neve helyett arany gyöngyviolámnak hívunk (dehát láthatóan nem sikerült).
- Mikor hazaérsz, mit mond neked édesanyád? ÉDES DRÁGA KI...
- "Szása".

Blanka pasziánszozik. - Tudsz élni.
- Tudod, hogy szeretem a veszélyes életet.

Ismét Marsi.

- ...hátha az előző epochából még össze tudtok vakarni néhány pontot, ti tróger, trehány, igénytelen tündibündik.

- Nagyon ügyes vagytok.

-Nézzük, mit ír a tankönyv. Blablablablabla. Ezt kihagyjuk.

- ...a gülüsze.. Basedo-kórban szenvedők.

- A halott ember az nem él sokáig.

- Amikor azt olvasod, hogy nyaralás a Langerhans-szigetekre, légy azzal tisztában, hogy ez egy hasűri nyaralás lesz. (Amúgy ezt a Langerhans szigeteket már csak azért is megjegyzi az ember, mert ahány biológiatanár tanítja, az bizonyosan el fog lőni ezzel kapcsolatban egy gyengécske, vagy kevésbé remek poént. Egyébként fogalmam sincs, mi az, de legalább tudom, hol van.)

Megáll a dolgozatot író diák felett. - Te minek írsz ennyit? Ezt biztos, hogy nem fogom elolvasni.

- Ugye Mauglit is azért tudja felnevelni a majom vagy farkas vagy ki, mert volt szopási reflexe. Bár többen mondják, hogy ez csupán kitaláció.

- Ti megesztek egy nap mondjuk... Ahogy végignézek rajtatok, 10 kiló kenyeret.

Okostábla: nem működik.
- Akkor ezeket a lebenyeket mindjárt kifingom az ujjamból.

- Marcellkám, átvágom a koponyácskádat.

- Ez lesz a lány kromoszóma. Iderajzolok egy puncit.

- Van még időm megírni a dolgozatot?
- Nincs. Inkább hozz nekem egy kávét a büféből. Két cukorral.
- Jó, és tej?
- Tej nem kell. Ez a tej és tejszín amit itt adnak... ez a veszélyes hulladék kategóriába sorolható.

- Ha egy tacskóba beleraknánk a ló genomját, azt tapasztalnánk, hogy a tacskó szétrobban.

- ...meg van olyan madár, ami az alapján választ, hogy a csávó milyen fészket csinált. Például "Ilyen PET-palackokból összetákolt kecóban akarod, hogy háljak veled, hát az anyádat!". És repül tovább. Nagyjából, mint az embereknél.

- Úgy szeretlek titeket tanítani. Olyan alacsony a kis ingerküszöbötök, minden szar poénomon röhögtök.

- A szásának akkora hasa van...
- ...mint a te melled. KICSI.

Borzalmas dábsztep zene kezdődése hallatszik a folyosó másik végéről.
Csengi: - ÚRISTEN. Ez nem az a pelenkareklám? Tudjátok. "A kisbabáknak egy szék megmászása is hatalmas feladat." Annak is ilyen izgi zenéje van.

- Nem emlékeztem a nevükre, ezért gondoltam, hogy ez a Péri lányok.
Tanárnő a világ legmegsemmisítőbb nézésével. - Ja értem. Azt hitted, hogy a Kádár Kata a Péri lányok.
Há' nem. A Kádár Kata az nem a "Péri lányok".

- Anya nem normális. Ad nekem 2000 Ft-ot egy hétre és ilyet szól: ebből vegyél bérletet és kajálj is, jó? Ja. Meg majd legyek minden faszom.

Nógrádi kimegy, Hajni bejön.
H.:- Mondta nektek a a tanár úr, hogy a Horn ma nem ér rá?
- Nem, Hajni. Azt hittük, egész eddig azt hittük, Hornnal vagyunk.

Az igazgató úr tiszteletét tette nálunk nem is olyan régen (az egész iskolában messze mi értékeltük a legrosszabbra a tanárokat, ezért meg akarta tudni, mi is a baj) egy Pye-óra és egy matekepocha helyett, tehát igazán maratoni beszélgetés volt, és eképpen bölcselkedett:

- Az iskola a legrosszabb dolog, ami egy gyerekkel történhet.

- Én vagyok az érettségi vizsgabizottság elnöke, nem tudom, tudjátok-e. Nem csak itt, az egész országban. De ez ettől még egy marhaság. Az érettségi egy hülyeség.

Egyébként nagyon jó volt, most volt alkalmunk először igazán beszélni vele, és igazán megnyugodtam, azóta még inkább szerető anyámnak és apámnak érzem az iskolámat.

többet igazán nincs kedvem találni, valószínűleg az alig használt matekfüzetemben vannak, valahol az ocsmány szagú szekrényünk legaljában, a tízezer sál meg télikabát meg tesipóló alatt.
Az év legjobb döntésének tartom, hogy nem vettem meg egy tankönyvet sem. Ja de, egyet, az éneket, aztán el is hagytam kb egy hétre rá. De nem tartottam fontosnak a tankönyvek megvásárlását, ellenben a pénz megtartását igen, s lám, mi ebben az iskolában egyáltalában nem használunk tankönyvet, minden felszerelésem két különböző füzet volt, egy négyzetrácsos majdnem teli még kilencedikből meg egy Felix the Cates napló-meg-minden-szar, kb 400 oldalas, és mindenre tökéletesen megfelelt.
Ezzel a kedves kis zenével zárom részletes összefoglalómat, melyet olyan kevésszer hallhattunk egyébként.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése