ma este csoda történt. Én még soha életemben nem láttam hullócsillagot, soha egy nyamvadék tetves hullócsillagot nem láttam, hogy kívánhassak tőle, vagy egyáltalán, hogy lássam, ám ma mégis megláttam egyet miközben a rakparton sétáltam haza, mert majdnem kilenc percet kellett volna várnom a villamosra, és az nekem iszonyú sok, és ilyenkor szoktam úgy dönteni, hogy hazasétálok (hogy ez egy 10 kilométeres vagy egy buszmegállónyi táv, nálam igazán nem számít).
De szóval mentem, éppen moziztam a fejemben (a nyaramat láttam leperegni lelki szemeim előtt) majd felpillantottam minden különösebb ok nélkül, és ott volt ez a tünemény.
És véletlenül éppen ezt hallgattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése