azt mondta "hogy ő nem bánja"

és ezt a gondolatot még csak most gondolta újra az agyam.
fura
Nagyon el vagyok foglalva az "emlékek definiálásával", mégpedig oly módon, hogy gondolkodom az emlékeim jelenlegi tartózkodási helyén (az elveszett emlékeimén is), azon, hogy elmebeteg vagyok-e úgy egyébként, és hogy mégis milyen füzetbe fogom mindezt leírni.
Ilyen minimalista újrahasznosított papírosra gondoltam, aminek majd a keményfedelére ráírom szép betvekkel, hogy "EMLÉKEK" és leülök a dunapartra, akis sziklámra a mínusz negyvenhét fokban, és elértekezgetek magamban.

Egy óra ebédszünet, az azért jóféle dolog... Tiszta menőnek érzem magam, hogy kings of leont hallgatok miközben soma almás gépén nyomulok és megtagadom a "gimnazistalány objektíven vagy hogy" stílust, és úgy írok blogot, mint a Dóri, hogy "a savoyain találkotunk fél délkor majd elmentünk talpbetétet venni".

Egyébként ma a hülye orkok csak egyszer csináltak belőlem hülyét, mikor is a batyin megint hagytam negyvenkilenc embert átesni önmagamon, miközben előkotortam az érvényes jegy és bérletem, aztán nem akart senki rám támadni, miközben lélekszakadva rohantam a békási hévhez.
Ja igen.
Remélem, hogy egy olyan alatt lelem a halálomat, ha belátható időn belül nem válok normálissá.

Tegnap este Reginának azt vallottam, hogy nagyon erős hiányérzetem van, mire ő azt mondta, hogy hát biztos valami fiú kéne ismét a tyúkszaros kis életembe, mire én magamban nagyon felháborodtam, hogy én egy olyan dolog miatt érzem magam furán, mint ezek az agyrokkant barmok, akik állítólag emberek.
Na mindegy.

Ma már lefordítottam másfél oldal bibiszi hírt a vörösiszapról, írtam egy epochazárót (sosem mondtam még ilyet, de megölöm magam, ha nem lesz 100 százalék, vagy annál jobb :D) és nem...

Ú basszus utálom ezt a bejegyzést... újat kezdek, ugyanezzel a címmel. Viszlát.