"ma bolyhos csend a nyár, keringő vattazápor
válik a nyár fehér bohóc a cirkuszától
a cintányér a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét
meleg szél szórja szét, prüszkölve és kacagva
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa
bár kormos és vörös szemed az éjszakától
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost
majd fognak és kifőznek irkába papirost
vedlik a nyár, szívem
lenyergelt vattapóni
na bumm, sztarára, bumm, hát nem fogsz folytatódni
pofozgatsz, mint a szél cihát és tollbabát
na bumm, sztarára, bumm, nyitsz ugróiskolát
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz, egynyári némafilmen
mind elmegyünk, na bumm
ma épp te mégy el innen
hol forrón és puhán kering a vattazápor
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától"
nincs kedvem átolvasni ám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése