Július 20. szerda
Sikeres próbálkozások figyelem elterelésére 2, pillanatok, mikor úgy éreztem, ideje bőgni de nem kezdtem el 3, gondolatok cirmáról folyamatosan, a nap vége felé egyre ritkábban.
Ma megint semmit nem csináltam, ezenkívül délben ébredtem, valamikor négy órával később a kopaszin találtam magam Zsizsivel (úgy látszik ez valami új hóborttá fogja kinőni magát, egy hét alatt ötször mentem el oda), este egészen spontán módon moziba mentem Krisztával, megnéztük a Hannát amiről még Londonban fantáziáltunk, és én igazából a háromnegyedét már láttam is, de ettől függetlenül egészen fantasztikus volt, mert csak mi ketten ültünk a teremben, méghozzá legesleghátul középen, és normális hangerőn beszélhettük meg hogy mit nem értünk éppen. Jó, hogy ez nem rímelt.
Valami ilyesmit bölcselkedett ma: - Figyelj, ez itt a szív, ez meg az agy. - Elémrakta a két öklét. - Valamikor régen nagyon jóban voltak, de rohadtul összevesztek valamin, úgyhogy most ellenségek és kurvára hogy direkt az ellenkezőjét akarják mint a másik. Úgy mint... te meg... mondj valakit.. mindegy. Szóval az agy az ilyen geciokos, mint a Laura, és értelmes dolgokat mond, hogy "Ne írj neki, mert talán nem fog válaszolni, de ha válaszol akkor is csalódni fogsz mert talán keveset ír és akkor rossz lesz, és ha vársz akkor ő ír és az azt is jelenti, hogy normális férfi és hogy normálisan megvárattad és akkor lesz belőle valami, amiből megint lehet csalódás, mert nem olyan lesz, mint amilyennek elképzelted, de mégiscsak jó lesz, ha nem csinálsz semmit" mire a szív, hogy "kussolj már a faszba, LÉPJ, mert így hamarabb lesz valami" és ezt csinálják folyamatosan. ... Én meg avgyok a kívülálló, a harmadik vélemény.
- Kriszta... te az agy vagy.
A film fél egykor ért véget, és abban a reményben hagytam el a mozit, hogy most aztán megint egy hatalmasat sétálok majd, de minthogy zuhogott az eső erről átmenetileg lemondtam, kirohantam Krisztával a 960-ashoz a Móriczon, aztán a villányiról sétáltam haza, mert ahhoz túl szenvedélyesen szeretek sétálni, hogy csak úgy felüljek egy éjszakaira. Azthiszem utoljára 2006. augusztus 20.-áján voltam ennyire vizes utcán, de nem bántam, mert legalább értelmes gondolataim születtek, a víztől mindig normális leszek.
Valami olyasmit terveztem, hogy megnézem a Bridget Jonest 346784345678987654578-adszorra, de asszem inkább alszom, és nem gondolok semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése