tegnap este megtekintettük a Herri Pottyert, az epilógus alatt olyan röhögőgörcsöm volt, amitől könnyekre fakadtam, aztán valóban elkezdtem bőgni, mert tudatosult bennem, hogy vége van, és bármily modorosan hangzik, gyermekkorom meghatározó olvasmánya volt ez, bár asszem 11 évesen kezdtem, méghozzá a főnix rendjével amit nagyon unalmasnak tartottam, de végigmenni az összes könyvön egyszerűen fantasztikus dolog volt. Furcsa, mennyire lefoglalta a gomdolataimat, és mennyire komolyan vettem, meg az is furcsa, hogy nem az utolsó könyv elolvasása után borultam ki, hanem az utolsó film végén (ami mellesleg nagyon szar volt). Na mindegy. Szép volt, mese volt, Astoria tökéletes.
Gyönyörű piros nadrágom van átmenetileg, és holnaptól jógázom. Épp csak igyekszem elterelni a gondolataim. Türelem, türelem.
Lady Soveregina!! haha
íííííííímádom ez
Voldemort: - Harry Potter halott! Hhahahahahahaha, gyerünk, ki-ki valljon színt!
Draco: sok szarakodás után előlép.
Voldemort: - Nem csalódtam benned. - Megöleli Dracót.
Regina: - Most mi történik?
Én: - Színt vallanak.
Roxfortos diákok: némán vonulnak.
Regi: - Úristen. Mintha valami náci haláltáborba mennének.
Én: - Fúúúúú nagyon tetszik! Úgy élnék ilyen időkben, és lennék lázadó..., akit ki is végeznének kábé az első napon.
- Én meg úgy lennék náci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése