csípőprotézis

kemény egy évet jártam eddig középiskolába, méghozzá olyan évet, amiben az égvilágon semmit nem tanultam meg, olvastam el vagy csináltam meg időre, csupán azt tapasztaltam, hogy tökéletesen képtelen vagyok csapatmunkában dolgozni, a részletes ütemterv nem csak építkezéseknél jön jól, és a gépírástudásomat úgysem fogom soha használni. Ezek ellenére nem átallom most azzal hergelni a tudatom, hogy nekem eddig minden kulturális alapom vagy mi a szarom az általános iskolából származik, és minden művet, ami nagy hatással volt rám, ott olvastam. Érdekes mód az első a Parainesis megrendíthetetlenül, aztán a Mikszáth-novellák, és saját magamat leptem meg a legjobban azzal, hogy eszeveszett módon kerestem  végül az Ady- és József Attila versek.  Adytól megbocsáthatatlannak tartom a Góg és Magóg fia vagyok ént, illetve a címét se tudom de így kezdődött, mert az egyszerűen borzasztó az a vers. Volt még egy költő, aki a nagyarcu szőke emberes verset írta, meg a madártávlatos, az előbbi a kedvenc versem a világon a Varró Dániel költemények után persze, utóbbit pedig majdnem annyira utálom, mint a Góg és Magógot, továbbá halvány fogalmam sincs, hogy ezt minek írtam le, ja de, mert tényleg megőrjít a felfedezés, hogy általános iskolában sokkal komolyabb kulturális nevelésben részesültem, akkor is, ha erre van egyszerű magyarázat.

Ja, amúgy visszatértek a csípőbántalmaim, ami egyértelműen arra utal, hogy valami fiúka bukkan fel majd megint tyúkszaros kis életem szürke horizontján. Tegnap, vagyis már tegnap előtt Vikivel beszélek telefonon, közben valamiért elkezdek Dóri után rohanni az álléban, teljesen megfeledkezve róla hogy mozgáskorlátozott vagyok, kifordul az egész lábam és majdnem összeesek a folyosó közepén, mindezt visítva-röhögve kommentálom a telefonba. Rémes.

Holnap, illetve ma egészen remek napom lesz. Ha Regi elolvasta az e-mailem akkor délben számíthatok a társaságára, előtte viszont elmegyek a postára pénzt váltani, szar csekkeket befizetni, joghurtos tésztasalátához hozzávalókat vásárolni, szigetjegy-dolgot inkább saját kézbe véve elmászom az irodába és átveszem magam, mert úgy érzem sosem fogom megkapni, ja igen, könyvtárjegyet kiváltani és 500 forintos ulpiusos könyveket vásrolni (A klastrom titkát és még valamit kinéztem). Termékeny délelőttöm lesz, de mindig boldoggá tesz, ha nagyon sok mindent kell rövid idő alatt megcsinálnom. Nekem ez lesz a halálom.

Jaj, tegnap az éjszakain:
Fiúka: - Mennyi is a vonaljegy EGY MEGÁLLÓRA?
Csaj: - Négyszáz forint.
- Hát, az gusssssztustalanul sok azért, hogy itt álljak a szarszagban.

Csávó: hangosan értelmezi a piktogramokat. - Ne hozz fel bort. Ne hozz fel benzint. Ne hozz fel kutyát, csak szájkosárral... *mond egy nevet*, te mi a szart keresel itt? Van rajtad szájkosár?

Én próbálok leszállni. - Hélóó, le akarnak szállni. A lány le akar szállni. A lány offol engem, mer' zenét hallgat.