én tényleg csak megszokásból blogolok

közzéteszem az olyan problémáimat, amik a  világon senkit nem érdekelnek, semmi értelmük, de még csak rejtetten sem, de boldoggá tesz, vagy nem tudom. Negyedik éve művelem. Biztos lesz egyszer valami értelme.
Nem egyébként többször is próbáltam benne értelmet keresni (= kitöröltem úgy 88680 vállalhatatlan bejegyzést), avagy értelmet adni neki (közérdekű infromációk arról, hogy mennyire utál ok annyi idős lenni amennyi vagyok azoknak, akik nem ennyi idősek?), de nem sikerült, ennek a blognak sosem lesz, hát nézzék meg a címét, a leírását, meg a képet, amin egy alak kiloccsantja az agyát (utalva énem szuicíd hajlamaira, jaj erről jut eszembe még egy ilyen sulis izé:
Nagyandrás: - Laura, te nagyon furcsa vagy. Most például le kéne lőni. Jobb kicsit, amikor magadba vagy zuhanva.
Viki: - Nem.. ne, az nagyon rossz.
- Vagy nem bírod befogni a szád, vagy pedig szuicíd arckifejezéssel ülsz a terem végében. Nem lehetne a kettő közt?
Én: - Nem lehetne.), de nem az agya jön ki, hanem buzi virágok, amilyeneket próbálok a falamra festeni, de persze nem azt látom amit szeretnék. Van ennek értelme? Nincs, de biztos vagyok benne hogy egy csomó embernek lett kedve leírni a saját hülyeségeit miután elolvasta az enyémeket, és mind boldogan olvasgatjuk egymás hülyeségeit.
 Úgyhogy el is sírom, hogy ma, a mostanábani nagy megújulási kényszereim és érthetetlen cselekedeteim (vállfán egyértelműen csúnyának/semmilyennek ítélt ruha bevitele próbafülkébe, beleszeretés, megvásárlás? mi ez?) közepette nagy mosolyogva besétáltam a hajvágószalonba, okozva ezzel magamnak otthonra nagyon hosszú hisztirohamot, kétségbeesést meg ilyeneket. Úgy nézek ki, mint egy 12 éves Rihanna fan és egy patkány egyetlen sarja, de sebaj, majd megnő három év múlva, addig pedig élem az életem tényleg vállalhatatlanul csúnyán/csadorban és megtanulok szép embereket fotózni.
Nade, nem tudom, minek írtam ezt le. Ja, de, mert kaptam egy kommentet ami nagyon tetszett mert hosszú volt és olyan bizarr stílusú, mint amilyenben én szoktam fogalmazni néha és külső szemlélőként elég irritáló lehet, én nem tudom. Na, és tetszett és elgondolkodtam rajta.
Amúgy megújulási kényszeremben biztos, hogy új blogot is fogok magamnak csinálni, amiről senkinek nem is szólok, csak hogy kerek legyen a világom. Most pedig megyek, ráfekszem a vasalódeszkára és kinyírom a maradék hajam is valahogy.
A kérdés, hogy miért nem alszom?