Úgyhogy csak csináltam néhány nyálas, őszi képet a parkban.
Egyébként az életem teljesen kerek, van egy csomó könyvem, megint van életcélom, továbbá még korábban, ugye internet és normális könyvek híján végignéztem a skins című sorozat ötödik évadát mindenféle mankó nélkül (ez annak köszönhető, hogy szerintem elfelejtettem letölteni a feliratot), s ezt befejezvén örömmel ismertem be magamnak, hogy tudok angolul.
(Bár ami a csodálatos kamu angolomat illeti, Pye múlthéten megkérdezte, az Egyesült Állomoknak mégis melyik részén éltem eddigi tyúkszaros életemet, csak hogy ismét összeomolhasson az én kimért britségemről kialakított képem.)
Egy hónap van a születésnapomig. Történnie kell valaminek, ami miatt emlékezni fogok erre az évre, és többé nem arról kell majd beszélnem mindenkinek, mennyire boldog voltam 13 évesen és mindenre emlékszem abból az évből.
Ja, de fogok, hiszen Dettinám itt vendégeskedett négy napig, s ezalatt annyira rágyógyultam, hogy mikor elment, elkeseredésemben odáig ragadtattam magam, hogy nem láttam "látásom vizétől", de gyorsan befejeztem, és azonnal végignéztem az összes fotónkat. Ilyesmit akkor tettem utoljára, mikor a finnek repültek haza, de már nem értem, amúgy miért.
íííímáádom ezek.
Jaj, istenem és már megint annyira el akarok jönni az iskolámból :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése