FUHA

úúúúristen!
tegnap Minnel egy zongora közelébe kerültünk, és igyekeztük eljátszani a Clair de Lune-t, de nem annyira sikerült (ellenben sikert arattam a skáláimmal, ez az egyetlen, amire még képes vagyok valamennyire). Ma viszont minden átmenet nélkül hihetetlen hangosan és szenvedélyesen felcsendült a kis agyamban ez a dallam, és azóta kiolthatatlan vágyat érzek az alkonyat elolvasáshoz. Ma este neki is állok, mivel témahetünk lesz, és csak 10-re kell bemenni.
...
Na nem mintha az ébredésem tervezett ideje olyan nagyon visszariasztana az éjszakába nyúló olvasástól.
...
Mikor leírom ezeket a dolgokat, kicsit eltűnődöm, ki furább ember; aki ezt elolvassa, vagy én, aki képes vagyok mindezt közszemlére tenni.