vasárnap, november 29

barefoot

Most mezítláb-mániában szenvedek, borzalmas hiányérzetem van, olyan hiányérzetem, hogy meg is halok mindjárt. Merthogy nagyon lassan haladtam én ennek a Mezítlábnak az elolvasásával az első húsz oldalnál, tegnap viszont elolvastam az egészet. Délelőtt kezdtem, és este tizenegykor véget ért (amikortól is ugye akusztikot hallgattam, nagyon-nagyon tetszett, és közben a Hazelt írtam) ... Istenem, de a végére már úgy megszerettem az egészet, és úgy utáltam, hogy vége van, és először a végét is nagyon utáltam, mármint nem értettem, hogy tehetett ilyet a kedves írónő, de aztán rá kellett jönnöm, hogy így kerek a történet.
Most szerencsétlen Dettit nyaggatom, hogy ő hol tart benne, ja, jó, most sikerült felfognom, hogy neki még nincs is meg. Issstenem, de én értekezni akarok arról mááár! Ajj, annyira jó volt. Pedig én úúútálom a  szellemek, meg a természetfeletti dolgok, mert én olyat nem tudok kitalálni, így aztán írni sem tudok róluk. De ez olyan jó volt. Most el fogom olvasni az összes mezítlábról szóló bejegyzést a penszólméccen, és elégedetten fogok bólogatni, mert tudni fogom, hogy miről van szó.
 Igazán csak a hatvanadik oldaltól tetszett. Előtte is jó volt, csak azután már különösen, szerintem az volt az a rész, amit a kedves írónő az utóbbi időszakban toldott hozzá. De én most egyáltalán nem akarok ide hosszas fejtegetéseket írni, én majd csakis az írónővel szeretném megosztani az észrevételeimet, de vele nagyon hosszan, és nagyon részletesen, maguknak csak annyit, hogy énszerintem,a mikor már meglesz a filmstúdiónk, akkor a Mezítláb lesz az első kasszasikerünk, illetve nekem most éppen ez a mániám, és folyamatosan azon gondolkodom, hogyan fogom rávenni a kis barátnőmet a forgatókönyv megírására (nem hiszem, hogy olyan nagyon kéne unszolni). 
Ááááá! Jaaaaj! Olyan jó volt, Istenem! Addig is, szüljetek sok, komoly arcú, vörös hajú, tehetséges kislányt, akikből majd lehet válogatni.

Szerettem: Bryant. Ő volt a legjobb arc. Meg Mike, de őt nem szerettem, hanem őt nagyon jól sikerült ábrázolni, ő sikerült a legeredetibbre. Gladyst nem kedveltem, de őt régen sem kedveltem, úgyhogy róla ennyit, a többieket viszont íííímádtam. Mindenki vegye majd meg. Támogassuk a tehetségeket.         

2 megjegyzés:

  1. ííímádom a Laura. de az Briaaaaan! és honnan tudod, hogy majdnem Bryan lett? nnna.
    de én meg a pitymallaton beszartam a röhögéstől. már a végére fájt a hasam.
    megyek, megkergetem Beát, és leszarom Jákobot.

    VálaszTörlés
  2. Ja, ja, jó, azért írtam Bryant, mert amikor először feltűnt, fél órát gondolkodtam azon, hogy az miért nem Brian, és természetesen ez maradt meg bennem.

    VálaszTörlés