ha nem kapok nyilvánosságot.
megváltoztattam a blog címét, hogy ne olvassa senki az ömléngéseim, hogy ne lássa senki milyen következetlen vagyok, hol öngyilkosságról írok drámai rébuszokban, hol pedig mentőápolónak, diplomatának, forgatókönyvírónak készülök nagy elánnal és azt ecsetelem, hogy erre a sorsra tulajdonképpen már spermiumként predesztinálva voltam. mondjuk ezt minden esetben szeretem bizonygatni.
de a megmásíthatatlan igazság az mindenképpen az, hogy szükségem van közönségre. ha utáltok, ha szerettek, ha gyűlölködve olvassátok bejegyzéseimet és epekedve várjátok őket egy jó szemforgatás reményében, vagy bármi, tökmindegy, kell látnom, legalábbis úgy látnom, hogy olvasnak, nem jó ez nekem, magamnak írogatni, nincs értelme, minek? Közlöm hát újra minden szaromat, fogadjátok... figyelemmel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése