szerelem

szóval egy ideje járok dramaturg felvételi előkészítőre, bár az eleitől fogva úgy gondoltam, hogy sosem lennék színházi dramaturg, mert ahhoz rendesen műveltnek és következetesnek kell lenni, meg mindenféle kvalitások kellenek, amiknek én beérem az illúziójával, meg hát kegyetlenül lusta is vagyok és a filmnél a nagyobb szabadsággal kevesebb munka jár, nem én lennék, ha nem így gondolkodnék. Azért annak érdekében, hogy két (már csak másfél) év múlva lehetőleg nagyobb siker koronázhassa próbálkozásomat a filmdramaturg szakra, gondoltam kapok a lehetőségen és drága színházamban tanulom és gyakorlom a mesterséget. most viszont azt is gondolom, hogy megmérettetem magam idén is a színházi felvételin, mert bár sokáig ezt is hülyeségnek tartottam, hogy össze vissza felvételizgetni minden szakra hogy nyugodtan gondolják, tökmindegy nekem csak szfe-s akarok lenni, talán mégsem AKKORA hülyeség felvételi szituációba kényszeríteni magad amikor csak lehet, célként kitűzni a nemkibaszódást az első fordulón, és akkor csak-csak közelebb kerül az elérni óhajtott cél. úgyhogy a tavaszom előreláthatólag ismét a felvételizésről fog szólni, amit nagyon várok, szeretem amikor rendesen van célja az életemnek ha csak átmenetileg is.
úgyhogy íme első próbálkozásom élesben a dramaturgiával, egy reménybeli jelenet a katona klubos sirály-parafrázishoz, amihez mindenféle csehov-művek szerelmes baszódós jeleneteit használtam fel.
a szereplők nem ismeretében viszonylag nehéz lesz követni, mindegy, a lényeg, hogy írtam ide valamit.

Koncepció: Párok bent vannak a színen, alapvetően egymással foglalkoznak, de időnként reflektálnak egymásra, vagy összefutnak a szálak. Mindegyik párnak megvan a maga sztorija, ami a (néma) játékból, gesztusokból derül ki, aminek azonban nagyon határozottnak és egyértelmnek kell lennie, mivel párhuzamosan több szerelmi jelenet fut, melyekben a megszólalások Zoli tanításainak megfelelően mind már a tetőpontok. Felhasznált művek: Platonov, Ványa bácsi, Három nővér, Sirály. 

Mira egyedül ül unott arccal, Gabe és Gabi a földön ülve bámulják egymást, Laci és Gabibácsi ezeréves házasokként ülnek egy padon, Bálint és Réka a fal mellett oldalt, Lilla és Zoli a falnak támaszkodva hátul, egymás mellett áll, Zoli telefonozik, Lilla a kezét tördelve nézi.

Párok

Vica - Tamás

Gabe – Gabi

Zoli - Lilla

Laci – Gabibácsi

Mira – Dani

Bálint – Réka

Gyimi – Fanni

Gabe Angyal szállt el felettünk.

Bálint Miért nem beszél?

Réka Nem tudom. Nagyon szeretnék egy kis teát.

Vica (hátsó ajtón beront) Hagyjon! Menjen! Valahányszor a szerelméről beszél, valahogy eltompulok, és nem tudom, mit mondjak. Bocsásson meg, de semmit nem tudok mondani magának. Jó éjszakát!

Tamás (utána rohan) Szívem! Tavaszi napsugaram!

Gabibácsi (Tamás után néz) Hülyeség: reménytelen szerelem - regényes baromság. Üres

frázis. Nem szabad elhagyni magát az embernek, és várni,

csak várni, hogy egy nap minden jobb lesz... Ha befészkelt a szívedbe a szerelem, ki kell onnan tépni.

Laci (Vica után néz) Gyönyörű, gyönyörű... khm, csodás a kilátás.

Danika (bejön,Kihívóan) Maga egyedül van?

Mira Egyedül. Isten vele.

Bálint Nem bírom ki maga nélkül.

Réka Fél életemet egy pohár teáért!

Gabe Csak csókolózni érdemes... (csók)

Gabi Az ott milyen fa?

Dani Az imént nem éppen udvariasan és tapintatosan viselkedtem. De maga nem olyan, mint a többiek – nemes és tiszta -, maga látja az igazságot. Csak maga érthet meg engem. Én szeretem magát, szeretem mélyen, végtelenül.

Mira Nos, Isten önnel.

Gyimi, Fanni bejönnek

Fanni Mondja, ha volna egy barátnőm vagy húgom, és ha megtudná, hogy ő mondjuk szeretei magát, akkor hogyan fogadná ezt?

Gyimi Nem tudom. Valószínűleg sehogy. (Ki)

Fanni (Utána néz) Nem tudok élni nélküle... Még lépteinek zaja is gyönyörű. (Ki)

Dani Úgy csókolnám magát, mint egy szentképet.

Mira Mit óhajt tulajdonképpen?

Vica (keresztülrohan, Tamás utána) NE JÁRKÁLJON UTÁNAM!

Bálint Ha teát nem adnak, legalább filozofáljunk.

Réka Maga szinte elviselhetetlen a számomra. Nem keresek enyhébb kifejezést, elnézést…

Maga nap, mint nap azzal traktál, mennyire szeretett engem valaha, és hogy én

mennyire szerettem, meg ilyenek… Egy diák szeretett egy lányt, egy lány szeretett

egy diákot… Túl régi és közhelyes történet ahhoz, hogy ennyit beszéljünk róla, és

hogy maga meg én túl nagy fontosságot tulajdonítsunk neki…

Bálint De hiszen szeretem magát, nem bírok otthon maradni,

úgy hiányzik. Minden nap idegyalogolok kilenc kilométert, az haza is kilenc, de a maga részéről csak totális közömbösség fogad.

Danika (nyomakodik) (dúdol) „Újra csak itt állok előtted, elbűvöltél...” Ó micsoda gyönyörű kéz! ( kezet csókolna, Mira felpofozza, Dani kéjesen simogatja a pofon helyét)

Lilla (hisztérikus) MAGA SZERET ENGEM?? IGEN??! (Zoli kirohan, magára zárja az ajtót, Lilla ráveti magát, egy darabig üti, aztán csak simogatja és hallgatózik)

Gabi Miért néz így rám?

Gabe Hát nézhetek másképpen, ha egyszer – szeretem?!

Gabi Kínos...

Danika No mindegy. Erőszakkal nem lehet szerelmet szerezni. De szerencsés vetélytársat nem tűrök, esküszöm az életemre, megölöm őt... Ó, maga Isteni!

Mira (már kintről) Tőlem. Isten önnel!

Réka Járok egyet. (Ki)

Gabi Most már sietnem kell...

Gabe Csak még egy percet.

Maga gyönyörű... Boldogság arra gondolni,

hogy nem sokára látom! Újra látom, ezeket a csodálatos szemeket, ezt a

kimondhatatlanul édes, gyengéd mosolyt... ezeket az angyali tisztaságú, kedves vonásokat.. Drágám...

Danika (Mira után) Az enyém vagy... az enyém... Enyém ez a homlok, ezek a szemek, és ez a gyönyörű, selymes haj is az

enyém... Minden az enyém.

Gabe Ezért tehát szeress! (Újra megcsókolná)

Gabi (felpattan, Danihoz rohan, veri a mellkasát(mármint Daniét)) és Bálint(aki épp megsemmisülten támasztja a falat) egyszerre: Én átkoztalak, én gyűlöltelek, összetéptem a leveleid és

a fényképeidet, de közben minden pillanatban tudtam, hogy

örökre hozzád van láncolva a lelkem. Nincs elég erőm, hogy

kivesselek a szívemből! (Gabi bőgve kirohan, Dani, Gabe nem vágja, mi van)

Zoli (hisztérikusan) Meghat a szerelme, de nem tudom viszonozni, ennyi!

Lilla ELMEGYEK! (nem mozdul)

Mira bejön, ill. megáll az ajótban, Danihoz: Jaj, de mulatságos maga! Haragudtam, de azért... Jó érzéssel fogok visszaemlékezni magára. Eredeti, érdekes ember. Soha többé nem találkozunk, tehát – minek titkoljam? Én is beleszerettem magába egy kicsit. (Ki)

Laci Milyen idegesek mind! És mennyi szerelem!

Gabibácsi: Hogy te milyen unalmas lettél. Régebben legalább voltak

valami eszmefuttatásaid.

Ezután az a vízióm, hogy szépen lassan mindenki visszatérhetne, és előadhatánnk a Goldfrapp Happiness című számának feldolgozását (úgy kezdődik hogy join and group and you will find /harmony and peace of mind és nagyon cuki) mintegy boldogtalan szerelmes szekta fesztiválként.