Pénteken szitunap volt, én magam voltam a fotós, s ezért cserébe egy egész négysajtos-rukkolás pizza volt fizetségem. Remek volt, különösen az amputált végtagok lelkesítettek, viszont a művér szerintem annyira büdös, hogy büdösebb mint az a szag ami reggel van abban a szobában ahol sok bormámoros ember aludt. Fatival felmentünk a tetőtérbe a menő tizenkettedikesek kisiskolájába, és én azóta rettegésben élek, vajon visszanézésre kerül-e a felvétel, amin látszik, mit műveltünk, de onnan később lejöttünk az ismétlődő kopogó zörgő hangok miatt, és a saját termünk előtt tértünk nyugovóra. Mindjárt születésnapom van és ijesztő ez a harmadikos fogalmazásóra stílus, amiben most írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése