elég remekül érzem magam, kibontakozó halálos betegségem ellenére is. ha ma vége a világnak, nem annyira bánom, mert egészen pontosan mindenem megvan, amit akartam. de ha nem lesz, az még jobb, mert akkor egy hónap és három hét múlva Párizsba megyek.
még Klimt kiállításon is voltam. Daimos milkám is van, és Klimtes öngyújtóm is (nuda veritas!!). Tudok cigarettát sodorni viszonylag instabil körülmények között is (de menet közben azért még nem, mint ahogyan arra udvarlóm képes.) Fáj a torkom és ma csibekarácsony van pontosan egy óra múlva újpesten, én pedig nem vettem ajándékot, pizsamában vagyok és mindjárt felköhögöm a tüdőm. Az élet csodás! Boldog világvégét kívánok!