bélsár

rengeteg impulzus ért a mai napon. igaziból nem, csak nagyon akartam használni ezt a szót. igaziból rájöttem, hogy az emberek valóban lehetnek feszültek és ez nem csak valami divatszarság, hogy az emberekre ráüvöltenek, azt mondják, feszültek, majd figyelmükbe ajánlanak mindenféle coach-ot, zöldteát, füstölőt, pszichológust meg ilyen szarságokat, nem, mert én ma határozottan feszültem. ebédszünetben kiültem a padra a cébéa mellett, egy tejtartalmú itallal meg a pótcselekvőpálcámmal és olyan érzésem volt, mintha összekötöttek volna valami kurvahosszú spárgával, oda a padhoz, meg mintha hamarosan felrobbannék, és ráploccsannék a panelházra. vagy placcsannék vagy mi van.

ironikus módon, miután meghintett annak a gondolata, hogy egy idegesítő vénkisasszony vagyok akinek soha semmi nem sikerül, megint meg is kaptam az idegesítő, felesleges harmadik vénkisasszony szerepét a legfrissebb baráti társaságomnak nem biztos hogy nevezhető valamiben, a Reginás meg a Vikis esetek után megint csak megtörténik, hogy nagyon zavarom a párkapcsolat bioritmusát, és ideje lenne megölnöm magam. nagyon igyekszem nem mártírkodni, de annyira nehéz egyéb megoldást találni! mindegy, ez nem is jobb, ha leírom.

a másik, amitől a feszületen érzem magam, hogy megint olyan dolgot csináltam, amitől utálom magam. hogy félidegenekre rázúdítom az intim gondolataimat, ez annyira visszataszító tulajdonsága az embereknek amennyiben nem drogozták be magukat és/vagy csináltak valami vicceset, aranyosat előtte, hogy nem igaz.igaziból csak annyi történt, hogy egy iskolatársammal mentem a buszon valameddig, de nem ám akármilyennel, hanem olyannal, aki mindenáron társalogni akart. csak nagyon nagyon lassan esett le, milyen kétségbeesetten próbálkozik ("te tizenegyedikes vagy? és pékás vagy? és kik vannak még ott? és velük jóban vagy? hány tesód van? hogy hívják őket? mit fogsz vacsorázni? mit vacsoráztál tegnap?"), de ekkorra már ő is szóvá tette, hogy itt lenne az ideje kérdeznem valamit, mert ez így kicsit unalmas. vagy hát, szótlan vagyok-e tán? Mondtam, hogy maradjunk ennyiben, szótlan vagyok. De nem, az úgy nem jó. Jó, rendben, akkor kérdeznék valamit.

 Ugyan miért van az, hogy egy lány nem mehet oda egy fiúhoz azzal, hogy "szia, jobbá tehetnénk egymás napját szerintem, egy nagyon egyszerű és gyors módon"? Persze ha a hím merészelne ilyesmire célozni, az ugyanolyan polgárpukkasztó tett volna, és pofonra érdemes, de valahogy mégsem olyan szörnyű. Hogy miért nem csinálják ezt az emberek? Tetszünk egymásnak, hát rajta. Ez olyan furcsa, és a melegeknél mintha tökéletesen működne, de az egyszerű halandóknál nem igazán. Vagy ha ilyen messzire nem is akarnánk elmenni, attól azért elszakadhatnánk végre, hogy a férfinak kelljen udvarolni mindig mindig mindig. Nem vagyunk mind olyan kibaszott szoborszépségek, hogy úgy tegyünk.. na jó, én nem engedhetem meg magamnak, hogy üljek és várjak rá, hogy valaki megfogjon és betegyen egy autóba és elvigyen egy étterembe és megetessen, és megtermékenyítse a petesejtem hogy szaporodjak. Lehet, sokkal kevesebb hozzám hasonló szerelmi pária lenne a földön, ha nem volna ennyire bizarr a kezdeményezés a nők részéről. (Mindez persze gondolati síkon marad, csak pofázom, sosem mennék oda egy férfihoz, egyszer már megtettem, és tessék.. igaziból semmi) Ja, meg ha nem lenne ilyen a fejem, de az már más kérdés.

- Hát, ha hozzám jönnél oda ezzel, furcsán néznék rád... Nem mondom, hogy elutasítanám, de furcsán néznék rád. Már volt rá példa amúgy.
És tessék, rögtön azt gondolom magamban, "micsoda kis picsa lehetett..." ez a társadalmi konvenció gondolom.
- Szóval, nem utasítanálak vissza...
- Hahaha. Esetleg pár év múlva.
-  MERT?
- "MERT"? Hány éves vagy?
- 14.

Jó, magam sem vagyok sokkal idősebb, és valószínűleg részemről sincs rendben kötöttségek nélküli testi érintkezésről beszélni, de velem semmi sem stimmel, és inkább ebbe nyugszom bele, minthogy megpróbáljak bármit is rendbehozni. Szóval, ami miatt ezt az egész szarságot meg kellett hogy osszam, az az, hogy megkérdezte, miért gondolkodom ezen, talán van konkrét ember? Én pedig azt feleltem van, és nem tudom, miért feleltem ezt, ezt miért kellett mondani??? Soha az életben nem mennék ezzel oda hozzá, jézusom, soha. Ismétlem, csak gondolkodom, gondolkodom, minek gondolkodom annyit.
De azért üzenem neki, hogy járhatna iskolába. A napom fénypontja, mikor vet egy pillantást a hátsómra. Ma reggel akartam rendezni egy wake&bake partit önmagamnak, mert már tegnap sejtettem hogy ez egy szar nap lesz, de megfeledkeztem róla teljesen, úgyhogy most... na majd most.

meg azt a szót is akartam használni, hogy blazírt, de elfelejtettem, hogy mit jelent.