az a baj

ha nagyon nagyon nagyon őszinte vagyok, akkor azt mondom, hogy egyetértek a keretszámok csökkentésével és a hallgatói szerződés intézményével, de ezt olyan nehéz beismerni, mikor körülöttem mindenki mindenre elszánt libsi. mást gondol. mindenesetre elmegyek szolidaritásból. meg az is igaz, mint ahogyan Min fogalmazott "ahova mi akarunk menni eleve csak két hely van" és lám, mégsem tüntetünk. Meg az is igaz, hogy nem is akarok egyetemre menni harminc éves korom előtt mert belátom és belenyugszom hogy nem engedhetem meg magamnak, és azért elég sokan maradtak életben diploma nélkül is, sőt..

Összességében tehát az igazság az, hogy szörnyen önző vagyok, és mivel nem érzem személyes problémámnak a fentieket, valahogy nehezemre esik foglalkozni vele. biztosan felháborítóan hangzik, de ha belegondolok, akkor ugyanez igaz az éhező etiópiai árvákra is, amit bár nem nehéz komolyan venni, tenni azért mégsem teszünk nagyon... 

Azért annyit a transzparensgyártóknak üzennék, hogy a helyesírást jó esetben nem az egyetemen tanulja az ember.

De még az is lehet, hogy szolidaritásból sem megyek el, mert íme valami, ami sokkal jobban érdekel, mint a felsőoktatás, éspedig: 

(lehet, hogy) BRIDGET JONES NEM SZERELMI PÁRIA TÖBBÉ! 

Vasárnap volt egy tökéletes randevúm, aminek a második epizódját szerdára datálták a tüntetéssel egybekötve, amire ahogyan udvarlóm fogalmazott "elmehetnénk... vagy nem".

Képzeljék el azt a mértékű tökéletességet, amit már nem is lehet élvezni, hanem csak várják türelmesen, hogy valami elromoljon. És ez az ami majd biztosan elrontja, ez a beteges vágyam az iránt, hogy nehogy egyszer valami jó legyen, hanem inkább ne kelljen attól félnem, mikor romlik el. 

Jaj, az agy nagyon hülye hogy ilyeneket gondol.

és ez szólt a bem moziban, először eredetiben aztán nuvell vágban, és olyan voltunk, mint egy film.
mostmár mindig fogok tudni válaszolni, ha felteszik nekem azt a hülye kérdést, hogy mikor állítottad volna meg az időt?