szarany ember

imádom, ahogyan ma negatív rekordot döntve 16:50 perckor értem haza az iskolából, ám ennek ellenére egészen idáig nem sikerült semmilyen formában sem elkezdenem a felkészülést az epochazáróra, amit könnyűszerrel nevezhetnénk irodalomtörténelmész doktori disszertációnak is az arany emberből, ebből a csodás műből, amit nem olvastam el. most is inkább leírtam ezt ahelyett, hogy tennék valamit. arra döbbentem rá ugyanis, hogy teljesen felesleges; a tanárnő hozzá(m)állását az elmúlt napokban és mai arckifejezéseit figyelembevéve arra merek következtetni, hogy akár egész éjjel is olvashatnám, sikeresen belemagyarázhatnám a sok szart amit le kell írni holnap, s még le is írhatnám, akkor is nullást kapnék (és ezzel a félévi jegyem irodalomból egészen pontosan egy bukás minthogy ez az utolsó epochánk). Akkor meg mit igyekezzek? Ezerszer inkább elolvasom... elolvasok bármit. Hiába kötelező, meg alapműveltség, ha nem értem, és emiatt rohadt unalmas. Nem a szavakat nem értem, vagy az embereket, hanem a sok lószart amit ki kellene belőlük elemezni. Vagy lehet, hogy a történet túl magas nekem, és egy hülye gyökér vagyok, de így jártam. Esküszöm, lassan az irodalomhoz is olyan lesz a hozzáállásom mint a matekhoz, és mind a kettőből megbukom év végén. ÁMEN