jaj, hát ez egy remek produkció volt megint. elmentem egy helyre, ami tele volt az iskolatársaimmal akik mind ismerik egymást, engem kivéve, mert én ugye képtelen vagyok csak úgy kommunikálásba kezdeni az emberekkel, de a lényeg, hogy elmentem, és az üresjáratokban való magányos ücsörgést egy cseppet sem tartottam volna kínosnak, ha mások nem fejeznék ki az aggodalmukat irántam és a szociális érzékenységemet illetően, mert én szeretek magamban lenni és másokat nézni, de az a baj, hogy ez így kínos volt nagyon, mert jelen volt a
crushom (erre nincs magyar szó, nagyon sok embert megkérdeztem, olyat is aki angolajkú, és mind azt felelte, hogy erre nincs magyar szó, úgyhogy ezt fogom használni, bármily idegesítőnek is találom) aki valószínűsíthetően tisztában van vele, hogy az, és így, hogy kábé alig társalogtam valakivel, ő azonban ott volt, szörnyen félreérthetőnek találtam a szituációt, de én meg nem is sejtettem hogy jelen lesz, és egy világ omlott bennem össze, és onnantól fogva úgy éreztem magam, mint valami
stalker és iszonyatosan ügyeltem rá, hogy még csak az irányába se nézzek, ugyanis ha netán benne is felmerült volna, hogy egy őrült mániákus megszállott
stalker van a közelében, úgy ezt a tévhitet a mai viselkedésemmel semmiképpen sem óhajtottam volna alátámasztani (és talán épp ezzel sikerült ismét hülyét csinálnom magamból). Remélem, ügyes voltam és kellőképpen csúnya. Arról nem is beszélve, hogy a vélt vagy valós tálentumaim is kissé enyhülni látszódtak a nagy alakítás közben, körülbelül kétszer sikerült beleérnem a labdába, de akkor is lecsaptam igaziból, össze-vissza remegett a térdem és olyan is volt, hogy valaki körülbelül két kilométerre ütötte a labdát, én meg nyugodtan ácsorogtam a bázison és csak akkor eszméltem fel, hogy futnom kellene, mikor 3 csapattársam fékezett le mellettem hatalmas porfelhőt kavarva. Én ezt nem bírom, ezt a kínt, azonnal essek át azon a műtéten, és legyek érzéketlen árnyéka önmagamnak, mint a Delíriumban-
Persze az is lehet, hogy igaziból nem is törődött velem senki, mert irrelevant vagyok, mint a... szőke. Serena. Tessék, lehet, hogy ez a megoldás, és akkor minden rendben.
a szívem szakad meg és fuldokolva kell zokognom ettől a daltól, de nagyon felszabadító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése