la délicatesse

A mai egy igazán rendkívüli vasárnap volt, a vasárnapjaim ugyanis rendszerint abból állnak, hogy nem tudom, mit csinálok, majd este tizenegykor rádöbbenek, hogy semmi olyasmit nem cselekedtem, ami a jellememet vagy lexikális tudásomat fejlesztette volna, s eme felismeréstől lesújtva hajtom álomra a fejem.
Ma viszont (bár délután négyig a szokásos volt a program) megtekinthettem egy kedves kis francia filmet a Művészben a csodálatos Audrey Tautou főszereplésével, majd estebédeltem sztarapcskát egy fantasztikus belvárosi éttermecskében, végezetül a lila színű égben gyönyörködhettem a rakparton ücsörögve legdrágább Rozita barátnémmal.
Ha minden vasárnapom ilyen lenne, akkor szeretném a vasárnapot, mert egyelőre úgy gondolom, hogy a világon a legszörnyűbb nap a vasárnap.

ez pedig egy kis filmzene