polisse

ezt az információáramlási sebességet és módot bármelyik titkosszolgálat vagy híretelvízió megirigyelhetné. azon tűnődöm, hogyan történik ez. biztos valami másik frekvencián, mint a denevéreknél, meg delfineknél, vagy mi. delfinek közé járok iskolába, úgy tűnik :D tény, hogy én sem tartottam a saját titkomat, bár nagyon kértem magam erre, és minden alkalommal, ha mégis beszéltem róla, gondolatban zarándokútra indultam valami sivatagba és menet közben ostoroztam a hátam mint azok a  középkori emberkék.. a lényeg, hogy ötletem sincs, mi történt, de érzem a szuicíd hajlamaimat előtörni, ahogyan felidézem a boldog tudatlanság pillanatait. Egy kedves, south parkos idézettel zárnám rébuszaimat:
"fuck

fuckity

fuck fuck fuck!"

Persze, hogy azért meglegyen a napi arconcsapási kvóta vagy mi az isten, testnevelés órán gyönyörű találatot kaptam az arcomba ez alatt a remek, floorballnak nevezett játék alatt, ami arról szól (számomra legalábbis) hogy minél agresszívebben hadonásszak az ütővel, lehetőleg mindenkit bokánvágjak és mindenki bokánvágjon engem is, mert szeretem a lila és zöld bőrszínt, továbbá, amikor véletlenül(!) gólt lövök, iszonyú elégedetten tekinthessek társaimra. Szeretem ezt a játékot, és fel van dagadva a szám.

De legalább láttam a Polisse-t, ami kicsit durvább volt, mint ahogyan én azt elképzeltem, majd másnap reggel mogyoróvajas pirítóst reggelizhettem. In every cloud there is a silver lining. ma mindössze egy darab fehércsokis fánkot faltam fel azonban, és nem is bírok több tápanyagot magamba adagolni. örülök, hogy ismét elvehettem két percet az életükból.