csütörtök, július 8

Your body is a machine

Érdekes.

Olyan van, hogy valaki elhatározza, hogy mától önmaga lesz, és onnantól boldogan él?
Mert ma az történt, hogy a Bartókon megpillantottam két 16 év körüli lányt, hosszú, egyenes hajuk volt amibe folyamatosan beletúrtak (tudják, ilyen Kristen Patiszonosan), meg tisztasági betét méretű nadrágjuk, meg hatalmas táskájuk. És ahogy elnéztem őket, rájöttem, hogy undorítóan gusztustalanul nagyon kommerszek, hogy is mondjam, szóval SZAROK, miközben én is igyekszem pont olyan lenni, mint ők.
 Meg ott avn az is, hogy elkezdtem tanulmányozni a nem evilági osztály  (sosem fogom megtanulni!) évfolyamtársaimat, akik döntő többségben olyan jól néznek ki, mintha... Már nem is ezek a picsanadrágos hosszúhajú csinos lányok, hanem... nem evilágiak, na. És közéjük leszek zárva.
 Nos, azt hiszem, kukacbnak fogom érezni magam köztük.
HACSAK: nem lehet valóban azt csinálni, hogy kiűzök a fejemből minden divatos szart, és mindent csakis azért fogok szeretni/viselni/tenni, mert úgy látom helyesnek. Na jó, a szeretős dolog az stimmel, tekintve hogy mindent csak addig bírok szeretni, amíg az ismerősi körömben rajtam kívül senki, vagy nem jobban, mint én.
De most tényleg! Ha igyekszem Laura márkájú lenni, az felemel-e a nem evilági személyek közé?
VAGY: Kivitelezhetővé válik, hogy a melleimet a fejem helyére operáltassam.

 Rengeteget írok amúgy mostanában, akit érdekel a pépluszemm 2010-es verziója (melyben Ginny cinikus izévé változott, ahogy mostanában az összes főszereplőm), jelentkezzen. Írom továbbá a Hazelt, de szar, a gondolatok, háromszort is de az is szar mert nem tudom, hogyan írjam. A Vicces 11-et tervezem digitalizálni, de félek, hogy a második oldalnál elmenne tőle a kedvem, vagy tökre másképp írnám.
Fú, de rossz! Most négy napig írtam ugye a P+M-et, és elégedett vagyok, csak éppen itt keringőzik a fejem körül az összes karakter, néha megszólalnak, és attól marhára úgy érzem magam, mintha őrült lennék. Vagy legalábbis író. (És remélem, egyik sem igaz.)

Beszéltünk Dettinával egy órát, meg tizenhat percet, és nagyonnagyonjó volt, és azt akarom, hogy most rögtön itt legyen velem, és máris kezdjünk el sétálni egész éjszaka a városban. Hűűűű, de remélem, hogy be fog következni! :))

Jövő héttől megyek a kamaraerdei táborba kicsiket gardírozni. Fannnntasztikus lesz. De az viszont fílinges, hogy csak este érek rá, és akkor fogok találkozni a mindenféle réglátott ismerőseimmel.  Hahá!

LILY BAZDMEG, HÚZZÁL MÁR KI A FEJEMBŐL!

 Mondjuk, annyira nem akarom, hogy elmenjen, mert a helyére egy még idegesítőbb lány fog lépni, aki naplót ír, visszafordíthatatlanul Bridget Jones-os formátumban, meg megmásíthatatlanul "budaian". (Nem akartam azt írni, hogy pestien, mert az idegesít, a budapestien meg megint a szülővárosom iránti szeretetemre utalhatna, és nem szeretném, ha azt hinnék, hogy lokálpatrióta vagyok, vagy mi a szar.)
Azt egyébként nem értem, hogy annak ellenére hogy egész nap azt csinálok, amit szeretnék, miért nem jut időm bizonyos dolgokra? Például éhezem Bridget Jones szavaira, ettől függetlenül nem olvastam már egy hete egy szót sem tőle. Aztán: újra berendeztem a szobámat, és a dévédéim igen ízléses elrendezésben néznek velem farkasszemet, főleg a véres gyémánt című darab, amit apukám dévédéi közül csórtam ki még fél éve azzal a szándékkal, hogy megnézem, de azóta sem történt semmi. Szerintem ma este is valami olyasmit fogok tenni (ha eljutok odáig, hogy hozzáérjek a DVD-lejátszómhoz), hogy megnézek néhány jelenetet a Harry potter és a Félvér Hercegből, avagy össze-vissza tekerem, és bakikat figyelek meg.
 A nyelvet meg természetesen lengyelre állítom.

Nem is, mert ma végre felmegyek a Gellért-hegyre ihletet gyűjteni. Detti mondta is tegnap, hogy olyat csakis este lehet, de tényleg! Csak este lehet alkotni. Meg gondolkodni. Csak este lehet élni, mikor szebb is vagy, mert senki nem látja a ronda fejed.

(Utólagosan gratuláljanak Szabó Tamásnak, amiért megtetézte az önértékelési problémáimat, oké? :D)

 Na, kívánjanak sok szerencsét az íráshoz. Köszönöm.

I feel you beating in my chest
I feel you screaming in my lungs



1 megjegyzés:

  1. A véres gyémántot meg kel nézned. Anno, még csíra koromban, amikor naivan, a tömegre fittyet hányva első voltam a tvájfájt imádók közt, kábé egy hétig a film hatása alatt voltam, aztán amikor adták az rtlen a véres gyémántot és megnéztem és és és... áhh. szeretni fogod dicapriót. dejó, hogy alig volt értelme annak, amit leírtam!

    VálaszTörlés