csütörtök, július 22

the writer

Ó, elveszettnek sem hitt felvételis emlékek bukkantak ki belőlem. Ó, micsoda fantasztikus időszaka volt az életemnek, mikor megtudtam, hogy jobb központit írtam mindenkinél, akit utálok, HAHAHA!
Íme a zenei aláfestés. Istenem, Ellie, szeretlek.



Hú, azt említettem-e, hogy van Ellie Goulding-rajongó osztálytársam?
És azt említettem, hogy még kb három hete megnéztem az ecslipszet Moncival?
Meg hogy voltam Lellusnál, és marha jó volt?
Nem? Jó.

Ímááádom a Cynthi. (Meg a mindegyik. Mindenki a legjobb barátnőm lesz azthiszem :D)

Az ecslipsz egy rakás szar, körülbelül húsz perc telt el úgy a filmből, hogy fel sem fogtam, mi van, mert oda sem figyeltem, egyszer majdnem bealudtam, és feltűnt (kínosan sokszor) az a silent hilles kiscsaj, akiről annak idején azt reméltük, hogy Jane-t fogja játszani. Aztán Lellétől megtudtam, hogy ő Bree Tanner. Illetve megkérdeztem, hogy ki a szar az a Bree Tanner, mire mondta, én meg összeraktam, hogy akkor azért mutogatták olyan sokszor.
Hmm. A zenék viszont igazán jók voltak. Féltem a Florence + the Machine-t az eltvájlájtosodástól. Hogy azt is úgy fogom tagadni, mint a paramore-t meg a mjúzt. Ó. Emlékszem a paramore-os időszakomra, mikor még azt hittem, hogy britek, csak mert olyan jól... britnek néztek ki az emtívín a korai dalömlésben. Hát igen. Jó rég vót.

Lellussal meg jó sokat beszélgettünk és (röhögtüüüünk HAHAHAHÁ, de az olyan jó volt, mikor egyszerre felkacagtunk) ettünk meg sétáltunk, meg voltunk a móürahalmi strandon, ahol egy csökött agyú illető nem átallott vizipisztollyal lövöldözni, és ki is olvastam a Breaking Dawnt (mondjuk jacobot meg a nyáladzásokat átugrottam, mer' az nem érdekelt.) Naaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon jó volt.

Hömm. Még egy hónap, még egy rohadt hónap, illetve már 29 nap, és (nekem) kezdőik a suli. Végre.

1 megjegyzés:

  1. LÁW. (még meg van a Nefelejcs kártyája, így nem fogom Önt elfelejteni)

    VálaszTörlés