non, je ne regrette rien

 Ó, rettenetes dolog történik velem.
Már a harmadik éjszaka történik az, hogy úgy alszom el, hogy én most uralni fogom az álmaimat, és ha valamelyik vadbarom ellopni készülne valamelyik htalmas titkomat, vagy incepcióval próbálkozna, rá tudjam uszítani a projekcióimat, erre vagy már akkor nem emlékszem, mit álmodtam, mikor felkeltem, vagy dagadt gyerekekkel álmodom, akik kötekednek a medence partján. De az biztos, hogy nem uraltam az álmomat.
 Tegnap reggel ráadásul még az is történt, hogy kiment a fejemből a filmzene, és teljes letargiába zuhantam. Akárhogy próbáltam felidézni, csak az az Edith Piaf jött vissza, vagy a Véres Gyémánt zenéje (egyszer még a Forrest Gump is XD.) Aztán végül ma zuhanyzás közben váratlanul visszaszivárgott, és nagyon örvendtem neki.
Jajj. Jajj. Jajj, nagyon meglopva érzem magam, valaki éjszaka rendetlenkedett a fejemben. AHA! BIZTOS, hogy ez történt, mert 12:09-kor keltem fel. Én sosem alszom ilyen sokáig. Elaltattak! Úristen! Megloptak!
... Nem is tudom, melyik film volt rám utoljára ilyen hatással . :D Most pedig könyörgök a mozis spanomnak, hogy adjon nekem Eredetes moziposztert. Felragasztom a  plafonra, hejj, de jó lesz.



Mennem kéne, mer' marha meglepő módon már megint Barnussal ütközöm este, és ő, basszus, addig van negyven percem. Júj, de ijesztő ez a fhánsziá sánzonzene. Júj. Főleg az arész, mikor hangosodik, júj, mint a filmben.