kedd, január 26

swimming pool

 De történjen már valami! Utálom, hogy minden csak elkezdődik, aztán kiderül, hogy csak én hittem, hogy elkezdődik.

Jézusom, én olyan hülye vagyok. Bűntudatom van! Mintha megcsaltam volna valakit. (Ugyan, kit?) A nyakába (!! az nekem kábé tíz centivel van a fejem felett) szeretnék ugrani, ölelgetni, és azt suttogni, hogy "nem számít, nem számít, nem számít...." . Közben simogatni azt a bazi nagy kézfejét. És hallgatni, ahogy azt mondja: "így van." meg "valóban." meg "semmi probléma." meg "szeretlek.".

De lehet, hogy ez a legutolsó hiányzik a szótárából, mert azt már tudom, hogy az előbbi kifejezéseket sokkal jobban használja, mint akárki más. Az utolsót még nem hallottam.
Semmi gond, a húgát azért megölelgetem minden adandó alkalommal.

... ó, de sokat szenvedek. :) Tényleg enm kéne holnap bemennem, de.. be kéne, mert farsang... Jaj. De szeretnék novellákat írni.

Ömlenek belőlem mostanság.

2 megjegyzés:

  1. miért tudják ezek a nagykézfejűek mind olyan remekül mondani, hogy "így van""valóban" "rendben" és "megtudhatnám"? meg amúgy a szeretleket is? hm? na.

    VálaszTörlés