De történjen már valami! Utálom, hogy minden csak elkezdődik, aztán kiderül, hogy csak én hittem, hogy elkezdődik.
Jézusom, én olyan hülye vagyok. Bűntudatom van! Mintha megcsaltam volna valakit. (Ugyan, kit?) A nyakába (!! az nekem kábé tíz centivel van a fejem felett) szeretnék ugrani, ölelgetni, és azt suttogni, hogy "nem számít, nem számít, nem számít...." . Közben simogatni azt a bazi nagy kézfejét. És hallgatni, ahogy azt mondja: "így van." meg "valóban." meg "semmi probléma." meg "szeretlek.".
De lehet, hogy ez a legutolsó hiányzik a szótárából, mert azt már tudom, hogy az előbbi kifejezéseket sokkal jobban használja, mint akárki más. Az utolsót még nem hallottam.
Semmi gond, a húgát azért megölelgetem minden adandó alkalommal.
... ó, de sokat szenvedek. :) Tényleg enm kéne holnap bemennem, de.. be kéne, mert farsang... Jaj. De szeretnék novellákat írni.
Ömlenek belőlem mostanság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
miért tudják ezek a nagykézfejűek mind olyan remekül mondani, hogy "így van""valóban" "rendben" és "megtudhatnám"? meg amúgy a szeretleket is? hm? na.
VálaszTörlésnekünk teremtették őket.
VálaszTörlés